Balás Béla kaposvári püspök körleveléből
március 24.,  0:08

„EZ AZ A NAP”

Így kezdődik az a Fidzsi-szigeteki népdal, ami eljutott az európai imacsoportokhoz. Szövege őrzi a 118. zsoltár ujjongását és minden későbbi megtérő első örömét.

Ezzel köszöntöttük a Népstadionba érkező II. János Pál pápát. Sok év múltán számomra mélyebb lett a tartalma. Húsvét ünnepén, majd a választások izgalmaiban rávilágít egy bibliai üzenetre.

Amikor beesteledett /Mk 14,17/, Jézus nem leplezte le árulóját, sőt azt az utolsó pillanatban is barátjának nevezte /Mt 26,50/, nyitva hagyva a bánat kapuját. Azután másnap, miközben reggeltől fontoskodtak vele /Jn 18,28/, nem védte igazát, nem vádolta a világot, hanem már csak a számára legdrágábbra ügyelt: Egyházára és Édesanyjára /Jn 19,26-27/. Utolsó erejét az Áldozatra szentelte /Lk 23,46/. Végül a hét első napjára teljessé vált a meglepetés. Isten olyan módszert választott, amellyel elsöprő győzelmet aratott a világ bűne felett, de úgy, hogy közben kicsit sem „sározódott” tőle. Így történhetett, hogy a megtévedt Péter sírva fakadt, az áruló Júdás feladta magát, a tétova tömeg pedig keresztelkedni kezdett. Jézus úgy támadt fel, hogy nem tiport őreire, senkit sem kényszerített táborába. Gyűlölet nélkül, a szeretet eleganciájával nyert. Jeruzsálem és a világ szabad maradt, még a jótevőjével szemben is. Isten az irgalmat választotta, számunkra gondolkodási időt adva. Bízott a jóság fölényében.

Mintát adott, ha majd eljön a mi napunk, el ne tévesszük, mit és hogyan tegyünk!

(Balás Béla püspök)