T O B O R Z Ó

VÁLASZTÁS ELŐTTI GONDOLATOK

„Keresztények nélkül nem lehet keresztény kurzust csinálni”…ezzel az eléggé indulatos mondattal hagyta ott a Parlamentet 1920-ban Prohászka püspök.Ez ugyanazt jelenti, mint „fából nem lehet vaskarikát csinálni” című magyar közmondás.

A mai magyar társadalomban, közéletben és a pártok „sportpályáján” egyetlen párt, a Semjén Zsolt által vezetett kereszténydemokraták pártja, mely mögött elvileg mindenképpen fel kell tételezni isteni erőforrást. Magyarul ezt KEGYELEMNEK hívjuk, ezért egyedül ennek a pártnak tagjaitól követelheti meg az Isten és a nép, hogy a párt vezetői, eszméinek képviselői, hangadói, a párt szervezői és mindenegyes tagja  kegyelmi életet éljen, és ki-ki a maga vallása szerint gyakorló keresztény legyen. Ez a mi, katolikus vonalunk esetén azt jelenti, hogy szentségekhez járuljon, és az átlagnál is magasabb nívón képviselje az evangéliumi normákat.

Én a magam részéről évek óta éppen ennek a követelménynek szellemében hozom létre a kb  10-20 főből álló bázis közösségeket, melyek a keresztény demokratáknak, és magának az egyházi közösségeknek élő, tevékeny „magját” alkotják. Azért vértelen, vérszegény, gyenge, erőtlen, „impotens” kint a társadalomban, de magában az egyházban belül is  a magyar keresztények  aktivitása, mert összetévesztjük a szervezést, a zászló-szobor avatást, az előadások megszervezését, meghívók, plakátok  előállítását, ünnepségek megtartását, szónokok  meghívását magával az evangéliumi élettel.

Amikor  szeptemberben  felráztam néhány lelket, férfit-nőt-fiatalt-időst, akkor rá 1-2 héttel  már meg kellett volna hirdetni az un. TOBORZÓT. Ez 3 napos találkozási lehetőséget követel 12-20 elkötelezett személy számára. Ez nem tömeg munka, és nem azonos egy szokásos lelkigyakorlattal, vagy  pl. vasmisés prédikációval. Ez tudatos  felkészülés önkéntes alapon arra, amire vár népünk: h i t e l e s e k  legyünk abban, amit képviselünk.

Ez az a „MAG”, ami hiányzik a közéleti keresztények politikai, társadalmi, szövetkezeti életéből.

Én így látom. És ezért ezt az utat járom.                                   Barlay Ö. Szabolcs

2009.advent