„A könnyező Krisztust ábrázoló freskója – amely egyedülálló Európában...”

„A marosszentimrei templomba ma már nem térnek be hívek, nincsenek már tízen, sem kilencen, sem nyolcan…

Az ősi templom ódon falai között magányosan várja hívő népét a mindig, mindenütt Jelenvaló.

Az Úr előtt térdre eső hívek helyett pedig hamarosan a falak ereszkednek térdre.

Csoóri Sándor írja, hogy ahol templomok rogynak térdre, ott térdre rogy maga a nép is.

Előbb csak ritkul, fogyatkozik, majd végérvényesen eltűnik a föld színéről.

Vajon a megsemmisülésnél lehet-e nagyobb ellenfelünk?

Egy ép templom olyan, mint az élő nyelv: tisztán és világosan fejezi ki magát.

A rom-templom: dadogás. Nyelv-felejtés. Múlt-felejtés, a történelem elárulása…”

Ennek a nagy múltú templomnak az alapjait Hunyadi János tette le, a környező mezőkön aratott győzelme emlékére.

De az ásatások során előkerült honfoglaláskori leletek alapján ma már úgy tudjuk, Hunyadi nem megépítette, hanem átépíttette, ... amely később vált reformátussá.

Nyáron jártunk ott, ... látogatható...

Akkor készültek megünnepelni Szent Imre születésének ezeréves évfordulóját.

A könnyező Krisztust ábrázoló freskója – amely egyedülálló Európában – még renoválásra vár.

Kiadtak a templomról egy kis könyvet, melynek bevétele is a templomot szolgálja.