-Amikor a ballator diktál

A liberalista eszmék bűvkörében élők harcot hirdettek minden ellen, ami magyar, nemzeti, ami múltunkra, történelmünkre, hitünkre, nyelvünkre és kultúránkra vonatkozik. A népbutítók hada elfoglalta harci állásait, mindenhová beférkőzött, és rombolja mindazt, amiért véreink verejtékeztek.

HAMVAS  BÉLA: Poeta sacer c. művéből idézet:

„A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki  trónkövetelő lett. Úgy folytatódott,hogy mindenki elkezdett  igényt támasztani a  papságra, aztán az arisztokáciára, aztán a tudásra. Nem nagy dolog. Szóltak. Mindenkiből lehet uralkodó, pap, tudós, művész. Mindnyájan egyenlők vagyunk, mindnyájan mindent tudunk, és ha nem, hát megtanuljuk. (Mintha megtanulható lenne a királyság, a főnemesség és a papság). Amikor a királyok ezt meghallották, leköszöntek. A pap, a tudósok, katonák, az államférfiak szintén. Volt néhány, aki szavát felemelte, azt szétmarcangolták. A többi azt mondta: ha ez nektek uralom, legyetek uralkodók – ha ez nektek nemesség, legyetek nemesek. Mit tehettek?

Később a járványnak már evangéliuma is támadt, és megindult a világ nagy átfestése visszafelé. Beszennyezni mindent, ami tiszta, lerángatni azt, ami nagy, letaposni, akinek a feje kiemelkedik és megmérgezni azt, ami egészséges. Igy vész el és veszett el az állam, a nemzet, a munka, a gazdagság, a vallás, a szerelem, a szépség, az erő, a háború, a játék, az ízlés, az igazság”.

Ady Endre: ”Most perc-emberkék  dáridója tart. De építésre készen a kövünk.Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit és magyart”.