Prohászka Ottokár

T Á J É K O Z T A T Ó

A most megindított sorozat célja más, mint az ezzel párhuzamosan közreadotté. Az úgynevezett „barna füzetekben” Prohászka Ottokár egy-egy tanulmányát, cikkét adjuk az olvasó kezébe. A mostani, úgynevezett „kék füzetekben” olyan írásokat adunk közre, melyeket nem ő írt, de róla szólnak. Ez a sorozat tulajdonképpen folytatása annak a gyűjtő munkának, mellyel Shvoy Lajos püspök bízta meg ötven évvel ezelőtt Horváth Kálmán plébánost, aki felbecsülhetetlen anyagot hagyott ránk. Kéziratban őrzött feljegyzéseinek címe: „Prohászka a szívekben”, eleve elárulja, hogy mi is volt a feladata. Vagyis Horváth atya azt akarta felmérni, hogy milyen emlékeket őrzött meg az utókor a magyar egyház egyik legnagyobb apostoláról.

Ez a sorozat arról győzheti meg az olvasót, hogy Prohászka még ma is él a szívekben. Nincs egy hónap, hogy ne kapnék hírt, családi feljegyzést, levelet vagy egy történetről szóló beszámolót vele kapcsolatban. A gyűjtés tehát folytatódik. Épp az a célunk, hogy az Írások Prohászkáról című új sorozatunkban ezeket közzé is tegyük.

Van azonban egy másik célunk is: közreadni életrajzának eddig feltárt lapjait. Ez ugyanis a Prohászka-kutatás egyik legnagyobb adóssága. Az elmúlt 70 év is egyik oka ennek, de valljuk meg őszintén, ez az életrajz tele van fehér foltokkal. Tudomásom szerint egy teljességre törekvő monográfia megírására eddig senki sem vállalkozott. Érthető, hogy nyolcvanadik évében e sorok írója sem tűzhet ki célul maga elé mást, mint közreadni azt, amin jelenleg is dolgozik, vagyis a Kék füzetekben a monográfia első fejezetének elkészült oldalai olvashatók. Igyekszem történetírói hivatásom szigorú törvényei szerint feltárni a még ismeretlen adatokat, vagy a már felkutatottakat időrendi sorrendbe elhelyezni. Elöljáróban mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy az eddig megjelent vagy kéziratban maradt életrajzi vázlatok a tudományos kutatás számára szinte használhatatlanok. Ennek legfőbb okát abban kell keresnünk, hogy azok írói még túl közel voltak a prohászkai életműhöz mind térben, mind időben. Lenyűgözte őket ennek az üstökösnek látása, élvezése, és inkább saját víziójukat írták le, mint magának, a valóban egyedülálló életműnek realitásait. A történész másként jár el: adatokat, biztos fogódzó pontokat keres, és ezeket a mozaikdarabokat igyekszik tárgyilagosan összerakni, vagyis rekonstruálni magát az életet. Prohászka esetében azért is igyekezni kell kiküszöbölni a szubjektív felhangokat, mert maguknak a mozaikdaraboknak a megtalálása is nagy élményt jelent. Ez az élet valóban varázslatosan szép, és apró részleteiben is magával ragadja a kutatót, az írót és - gondolom - az olvasót is!

+

Ehhez az utolsó mondathoz még annyi kiegészítést kívánok tenni, hogy az olvasót ne zavarja meg, ha az időrendi sorrendet, a kronológiát elég gyakran kiegészítem Prohászka későbbi visszaemlékezéseivel. Mivel Naplójegyzeteiben, különösen idősebb korában, gyakran jutnak eszébe fiatalkori emlékei, és ezek felett szeret eltűnődni, meditálni, úgy gondoltam, hogy az ezekre való utalás még hitelesebbé teszi az életrajzíró kutatásait. Ezért ezzel a módszerrel élek is, és épp ezeknek az apró „utórezgéseknek” beépítése juttatta eszembe a mozaikdarabkák egybeillesztésének hasonlatát, illetve művészetét. Így érzem élethűnek mindazt, amit az olvasó elé tárok, és ennyiben nevezhető „újszerűnek” ez az életrajz. Eddig ugyanis inkább az írók mondták el, hogy ki is az a csodálatraméltó ember, akit Prohászka Ottokárnak neveznek. Én megkísérlem, hogy hacsak lehet, ő mondja el nekünk ki is volt ő gyermekkorában, min törte a fejét, hogyan fedezte fel a világot, a földet és az eget és benne a Teremtő Isten művészi zsenialitását, mely egész életében elbűvölte. Természetesen jól tudom, hogy mindez szerény kísérlet, és bizonyára lesz majd olyan vállalkozó szellemű író, aki kiegészíti és továbbfejleszti ezt módszert. Meg vagyok győződve, hogy Prohászka esetében ez a legjárhatóbb út. Ennek azonban van egy feltétele: nagyon kell ismerni az eddig oly mostohán kezelt naplóit. Mióta közreadtuk a sok ezer új sorral és új adattal kiegészített három kötetes Naplójegyzeteit, ezt a kincsesbányát fel kell tárnia önmaga számára annak, aki a Prohászka életműhöz érdemben hozzá akar szólni.

És hogy az olvasó könnyebben tudjon eligazodni, ezért ezeket a Prohászkától származó későbbi reflexiókat dőlt betűkkel (kurzív szedéssel) fogjuk nyomtatni.