Gyermeklélek színei

"Legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!"

(Wass Albert)

Egy "tudományos konferencia" jegyzőkönyvrészlete

Témaindító felszólaló (5 éves kisfiú):

– "A sátán egy rabló. Elrabolja ez embereket."

Első hozzászóló (8 éves kisfiú):

– "Elrabolja a szeretetet és a jóságot!"

Második hozzászóló (7 éves kislány):

– "A sátán gyűlöli Jézust, mi pedig gyűlöljük a sátánt.

    De a sátán nem tudta tőlünk elrabolni a szeretetet és a jóságot."

Mi végből vagyunk a világon?

"Én azért születtem a világba, hogy Jézussal találkozzam."

(6 éves kislány)

Karácsonyi útravaló

"Ha hideg a szívünk, akkor zárt a lelkünk és nem tudjuk Jézust befogadni."

(8 éves kisfiú)

Hogy került a palacsinta a templomba?

Egy fiatal édesapa a vállán alvó 1-2 hónapos gyermekével ment áldozni. Egy édesanya gyermekeihez fordulva megkérdezte őket:

− Szeretnétek-e ti is egy ilyen kistestvért?

A legnagyobb fiú viccesen ellenkezett édesanyjával:

"Jajj! Dehogy!"

A kisebb kislány lelkesen válaszolt:

"Igen! Igen!"

Az édesanya ölében ülő legkisebb fiú, aki csak a testvére lelkesedésére lett figyelmes, de fogalma sem lévén róla, hogy miről is van szó, hangosan felkiáltott.

"Én is kérek palacsintát!"

A harang szava

Szentmise kezdetére várakozva békés csönd tölti be a templomot. Hirtelen felzúgnak a harangok és hangos szóval jelzik az áldozat kezdetét. Egy édesanya az ölében ülő 4 éves gyermekéhez fordul.

− Mit mondanak a harangok?

A gyermek fülelve hallgatja a zúgást, majd megszólal:

"Gyertek! Gyertek! Gyertek!"

A kis misztikus

Zsófi alig múlt három éves, mikor a következő eszmefuttatással fordult édesanyjához:

"Anya! A mennyországban sok csúszda van. Sok lecsúszda van, de csak egy felcsúszda. És én azon fogok felmenni a Jézushoz. És megköszönöm. És amikor ott voltam, sok csúszda volt. De én rögtön az elsőn lejöttem. És idejöttem és megköszöntem."

Babamise

Zsófi egyik este sorba ültette babáit az ágyán. Látjuk, hogy odaérinti egyenként a szájukhoz az ujját, és az áldoztatás szövegét mondja nekik:

"Krisztus teste! Krisztus teste!"

Ha nagymama lesz anya

Anya és Zsófi beszélgetnek:

"Anyuka leszek" − jelenti ki Zsófi. − "Nekem lesz kislányom."

"Igen, ha szeretnéd, akkor egyszer neked is lehet kislányod és kisfiad" − felel neki anya.

"Én anyuka leszek, és te leszel a kislányom?" − kérdi.

"Nem, Zsófi. Amikor te anyuka leszel, én nagymama leszek."

Zsófi elgondolkodik, majd rátapint a lényegre:

"Igen, és akkor lesz másik fogad."

A ragtapasz

Nálunk volt Roni, Zsófi keresztanyja. Zsófi előző nap felsértette a talpát, ezért ragtapaszt kapott. Fürdés után megtalálta a leázott ragtapaszt. Boldogan újságolja keresztanyjának:

"Nézd Roni, tapasztót találtam."

"Az nem tapasztó, hanem ragtapasz Zsófika" − magyarázza Roni türelmesen.

"Igen, ráragtapadt a kezemre!"

Hurrá, raccsolunk!

A két éves Brúnó első szavainak egyikét ismételgeti öröme kifejezéseképpen:

"Hullá! Hullá!"

A három éves Zsófi fontoskodva kijavítja:

"Blúnó, az nem hullá, hanem hullá!" − jól megnyomva a második hurrában az ’l’-leket.

Az igazi végtelen

Este lefekvéskor Zsófi tiltakozik, nem akar aludni. Magyarázni is kezdi, hogy miért nem:

"Nekem nem kell aludni, mert én végtelen nagylány vagyok."

"És a Brúnó?" − kérdezzük.

"Ő végtelen kisfiú, neki kell."

Mese a farkasról, meg a lábbelikről

Postaládánkba bedobott reklámkatalógus akadt Zsófi kezébe, melyben egymás mellett sorakozott rengeteg lábbeli. Lányunk az asztalnál ülve „olvasni” kezdte a lapból a következő mesét:

"Egyszer voltak a csizmák és a cipők. És jött a farkas és megette a csizmákat és a cipőket. Hamm, bekapta őket, és elment világgá, hogy a többi cipőket is megegye. Mert ha éhes, akkor adjunk neki enni. Itt a vége, fuss el véle."

Ima

Brúnó még alig-alig beszélt. Egyik esti imánál, miközben a többiek köszöneteiket és kéréseiket mondták el Jézusnak, ő nemigen törődött az egésszel, csak az autójával játszott. Anya kérdezte is tőle, hogy nem akarja-e a Jézusnak megköszönni azt a sok jót, ami az elmúlt napon történt, ő azonban csak berregett és az autóját tologatta az ágy szélén, mígnem az beesett az ágy mögé. Kétségbeesetten nézett anyára. Anya megjegyezte, hogy ő is imádkozhatott volna. Brúnó erre felnézett, és csak ennyit imádkozott:

"Jézus, autó!"

Esti párbeszéd

Az édesanya este lefekvéskor az öt és fél éves kislányához ment elbúcsúzni.

"Bocsáss meg ha ma valamivel megbántottalak, vagy igazságtalan voltam hozzád." – mondta az édesanya.

"Engem az nem érdekel. Engem csak a szeretet érdekel." – válaszolta mosolyogva a kislány.

Megölelték, megcsókolták egymást, és az édesanya gyermeke szavait mélyen a szívébe vésve tért nyugovóra.

Hálaadó ima

"Köszönöm, Jézus, hogy mindig jöhetünk hozzád."

(4 éves kislány)

Mustármag

"Tudjátok, aki templomba jár és imádkozik Istenhez, annak akkora hatalma van, mint Krisztusnak."

(7 éves kisfiú)

"Én vagyok az út…"

− Milyen a Krisztus útja?

"Keresztes, szíves, virágos."

(5 éves kislány)

"Szentlelkes és fényes."

− Mikor jártál ezen az úton?

"Amikor megszülettem. Mert én a Mennyből születtem."

(6 éves kisfiú)

"Új."

(3 éves kisfiú)