Szóval anyák napja.

Vettem három szál virágot a gyermekeknek, hogy köszöntsék fel Tündét, az édesanyjukat.

Odaállt a három gyermek Tünde elé.

Kristóf (10 éves): „Köszönöm anya, hogy gondoskodsz rólunk.”

Kincső (8 éves): „Köszönöm, hogy annyit futkosol értünk.”

Ábel (6 éves):   (csend)

Mondom Ábelnek: mondjál te is valamit!

Kis szünet, majd odaadja a virágot, és azt mondja Tündének: „Szagold meg!”

Számomra az a tanulságos belőle, hogy mennyire a valóságban él egy gyermek – a dolgok rendeltetését látja, s nem a dolgokhoz hozzárendelt szimbólumokat nézi (ahogy a legtöbb felnőtt teszi).