KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

ZÁSZLÓ

Mindig beszél,

mindig lobog,

mindig lázas,

Mindig önkívületben van

az utca fölött,

föllengő magasan egész az égben,

s hirdet valamit

rajongva.

Ha már megszokták és rá se figyelnek,

ha alszanak is,

éjjel és nappal,

úgy hogy egészen lesoványodott,

s áll, mint egy vézna, apostoli szónok

a háztető ormán,

egyedül,

bírkózva a csönddel és viharral,

haszontalanul és egyre fönségesebben

lobog,

beszél.

Lelkem, te is, te is –

ne bot és vászon –

légy zászló.

Augusztus huszadikán, Szent István királyunk napján, de más nemzeti ünnepünkön is zászlóink nem lengenek házainkon. Mert csak „bot és vászon” vagyunk. Csodálkoztok, hogy ennek csak tragédia lehet a vége. Ennek jelképe volt a fekete zászló a Parlament és a Főpolgármesteri Hivatal ormán. Memento....

Észrevétel: A Szent Jobb körmeneten talán ötvenezren, az esti tűzijátékon másfélmillió néző volt....

MEMENTO.