LEHETETLEN?

Te azt mondod, hogy lehetetlen
és leereszted a kezed,
csüggedt fásultan belenyugszol
– ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen,
s befagy az ajkad, a szíved.
már alig mersz, s kihal belőled
minden nagy hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, kapzsiság,
Hagyod: hadd rohanjon vesztébe,
dühödt őrültként a világ…

Hát mit tehetnél? Nincs hatalmad
se szó, se vér, se könny, se jaj,
se ész, se fegyver nem segít már,
se ezer nábob, se arany…

– Legyen, mi lesz!… Ha ég az erdő,
ki oltja el? S mit ér a gát,
ha a tenger kilép medréből,
s őrülten dobálja magát?…

Lehetetlen, hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
e világ… szenny, láz, kelevény már,
s lehetetlen megmenteni!

Igy szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
s tapló van melleden belül,
és nem tudod, hogy a hívőnek
a lehetetlen sikerül!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
a büszke megalázkodik,
a kapzsi ingét odaadja,
s a káromló imádkozik.

Higgy és mindent lehet! Ne ejtsd el
csüggedt fáradtan fejedet,
lehet béke, lehet bocsánat,
új élet, jóság, szeretet.

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés semmi sem segít,
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: a hit!

                              (Bódás János verse)