|
Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! |
|
|
|
|
Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre, amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át. Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára. Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek, mely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad. Teilhard de Chardin
|