Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre, amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át.

Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.

Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek, mely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad.

Teilhard de Chardin