Egy pohár víz

2009. szeptember 27. – Évközi 26. vasárnap

Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok, – bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.”

Mk 9,38-43. 45. 47-48

A mai evengélium –látszatra- a végletek és az ellenmondások foglalata.  Bizonyára nem is egymásután mondta el ezeket Jézus, hanem az evangelisták szerkesztették egybe. Tény, hogy van itt szó rettenetes szigorról, kar levágásról és szemek kivájásáról, de  elhangzott az is, hogy aki csak egy pohár vizet ad a szomjazónak Jézus nevében, azt már az Isten megjutalmazza.

Maradjunk pár percig ez utóbbinál, mert épp ezekben a hetekben emlékezünk meg a Máltai Szeretetszolgálatról, és mi is gyűjtünk szegény, árva, kitagadott csángóinknak. Méghozzá nem is pohár vizet adunk nekik, hanem többek között szemüveget..

Vajon miért lágyult el Jézus, amikor apostolainak ezt mondta? Azért mert a szerető ember kezének adakozó gesztusában tükör képét látja annak, amit az Atya, a Teremtő Isten tesz a világgal és benne velünk. A legkisebb szeretetben is abból a Szívből pattan ki egy szikra, amely maga az Isten, az Ős-szeretet, a Primo Amore. Primus motor, qui movet omnia, sed ipse non movetur. Szeretni annyit jelent, mint „megmozdulni”, kilépni önmagunkból, és elindulni a felé, aki valamire rászorul. Magának a teremtésnek is ez a lényege! Hogy milyen lehet az isteni szív „motorja”, azt abból lehet kikövetkeztetni, hogy milyen méretű és milyen „mélységű” az univerzum és benne például egy anyai-apai szív,-egy gyermek mosolya, egy virág illata.

Ezért nem kell mást tennünk, mint megismételni a magunk kis világában a teremtést. Valahogy úgy, ahogy Michelangelo megálmodta a Capella Sistina freskóján: Isten kinyújtja jobbját Ádám felé. Ez a pohár víz, a szeretet lényege.