A nagy lelepleződés

2009. november 15. – Évközi 33. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.

Mk 13,24-32

Valljuk meg őszintén: elégedetlenek vagyunk a dolgok menetével. Igázságtalanságok ezreivel találkozunk nap, mint nap. Istentől belénk oltott igazságérzetünk szünet nélkül morse-jeleket ad: nincs valami rendjén. Ártatlanokat meghurcolnak, gazembereket jutalmaznak.

Ez a lelkiállapot nem ismeretlen Jézus előtt sem. Éppen ezért évente egyszer, az egyházi év végén ő is elő áll ezzel a kérdéssel, és megnyugtat minket: lesz egyszer egy nagy rendezés, amikor minden a helyére kerül. Elmondja, hogy ez rettentő kozmikus jelek kíséretében fog végbemenni: ”Dies irae,dies illa”.

A kísérő jelenségek mellett minket most inkább a nagy leleplezés foglalkoztat..Vagyis az, hogy esgszer minden kitudódik. Most még elrejthetjük lelki, jellembeli rongyainkat, még félrevezethetjük az embereket, de eljön az a nap, amikor mindenre fény derül. Még elgondolni is rémes: mi lesz velünk, ha maga az Isten világít át minket. Ez is egyik oka annak, hogy a nagy szentek, köztük Prohászka is oly halálosan komolyan vette a bűnt, mint Isten elleni lázadást.

De van ennek az evangéliumnak egy másik olvasata is: napfényre kerülnek az ártatlanokat ért igazságtalanságok is. Hányan vannak, akiket véletlenül vagy rossz szándékkel félreértenek, megrágalmaznak. Erre is érvényes Petőfi szava: „Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot”. Amikor majd Isten töröli le az ártatlanok könnyeit.