Király vagyok-e?

2009. november 22. – Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”

Jn 18,33b-37

Legutóbb arról elmélkedtünk, hogy maga az Isten világít át minket. A kifejezés a modern világból való, de mindannyian értjük, érezzük, hogy mekkora különbség van a két átvilágítás között….

Ma ugyanezt a kérdést veszem elő, de fordított optikával nézem sorsunkat, jelenünket és jövőnket. A témát Krisztus király vasárnapja adja. A megkorbácsolt, tövissel megkoronázott, meggyalázott názáreti Jézustól cinikusan azt kérdezi Pilátus, a világ legfélelmetesebb császárának helytartója, hogy „Király vagy te?”. Alig képzelhetőbb el ennél groteszkebb, morbid szituáció. Ettől a roncstól megkérdezni, hogy minden látszat ellenére királynak érzi-e még magát?  Jézus válaszán is nagyon érdemes elgondolkodni. T.i Jézus válaszából egyértelműen kiderül, hogy nem mindegy ki kérdezi, és milyen szándékból. Pilátustól ezért kérdezi: Magadtól mondod-e, vagy mások mondták neked rólam?” Nem elég, ha csak mások néznek királynak. Az itt a lényeg, hogy valóban királyi lélek vagyok-e? Ez pedig nem mende-monda kérdése. Természetesen mindenki tudja magáról, hogy „csak” teremtmények vagyunk. Vagyis egyikünk se születik királynak.”Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok” A költőnek ez a mondata a mi olvasatunkban így hangzik: Csak Édesanyánk, az Egyház tudja, hogy a keresztségben királlyá kent minket az Isten szolgája. És egy életen át bizonyítanom kell, hogy valóban király akarok és legtöbbször tudok is lenni, de mindig az Isten kegyelméből. De még ez sem jelent teljes védettséget. Jézussal együtt mi is végig megyünk a keresztúton, a Golgotán. És csak harmadnapon következik a feltámadás.