Térj magadhoz

2009. december 6. – Advent 2. vasárnapja

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”

Lk 3,1-6

Advent a megtérés időszaka. Mindannyian tudjuk mit értünk a kifejezésen: konverzió Istenhez.-Mi azonban már múlt vasárnap, a világvégét megjövendölő evangéliummal kapcsolatban is említettük ezt a jellegzetesen magyar kifejezést: „Légy észnél”. Vagyis azért mondja Jézus ezeket a rettenetes, félelmetes szavakat, hogy ébredjünk már fel, és ne tekintsük az életet valamiféle bábjátéknak, melyben a színészek azt csinálnak a figurákkal, amit akarnak.

Ma ismét a magyar nyelv kimeríthetetlen gazdagságához folyamodok, hogy rátapintsak az egyik legfontosabb adventi feladatra: a megtérésre. Van ugyanis egy olyan szavunk, amely a konverzió misztériumát segít megfejteni.

Mit is szoktunk mondani arról, aki ájulás után kinyitja a szemét? Azt, hogy magához tért. Ez a kifejezés egy roppant fontos momentumra mutat rá lelki életünkkel kapcsolatban. T.i. az ember önmagában véve is Istennek van teremtve. Istenarcú lények vagyunk: ”egy istenarc van eltemetve bennünk” Éppen azért a normális, szép, harmonikus élet csak úgy és csak abban az esetben tud kibontakozni bennünk, ha rátalálunk, pontosabban szólva, ha visszatalálunk Istenre. Az élet, épp a mi mostani tragikus életünk nap, mint nap döbbenetesen bizonyítja, hogy mi lesz abból, azokból, akik ,Isten nélkül élnek: ütnek, vernek, csalnak, lopnak, saját magzatukat, gyermeküket, ártatlan öregeket gyilkolnak, alapjaiban rendítik meg az egész társadalmat. ,,,,TÉRJÜNK MAGUNKHOZ! Szükség van ránk: kopogtat a Szent család. Meg akar születni lelkünkben, életünkben  a Kis Jézus!