A „tékozló szülők” példabeszéde

2009. december 27. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék.

Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.

Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani.

Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.

Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.

Lk 2,41-52

A Szent Család Ünnepe van. Ilyenkor arról illik beszélnie a papnak, hogy: íme a modell! Vagyis röviden:a Názáret-i ház szelleme, légköre mindenben útbaigazít!

És én ma mégsem erről szólok. Azt hiszem, épp azzal segítek legjobban, ha arra mutatok rá, hogy még ebben a Szent Családban is milyen óriási feszültségek vannak. Lehet-e rettenetesebb lelkiismeretfurdalást elképzelni, mint amit Mária és József élt át, amikor rá kellett döbbeniük, hogy elvesztették Jézust. Vagyis nem vigyáztak kincsükre, akit külön rájuk bízott az Isten, a Szentháromság összes angyalaival együtt. A mai evangéliumot szándékosan erről az oldalról közelítem meg, hiszen olyan korban élünk, amikor lassan már ritkaság számba megy, ha találunk egy boldog, harmonikus családot. Nincs értelme, hogy ezt analizáljam. Mindenki tudja miről beszélek..

És ahogy erről mélyebben elkezdtem gondolkodni, eszembe jutott Jézusnak a Tékozló fiúról szóló példabeszéde. Milyen érdekes, hogy erről beszélt és mindmáig szívjuk magunkba szavait. És vajon miért nem találunk a Bibliában a tékozló anyáról, apáról szóló példabeszédet? Azt hiszem, rájöttem a kérdés nyitjára! Azért, mert a gyerekek nem tudnak úgy szeretni, mintahogy mi, anyák, apák, lelkiatyák. A szülő ujjongva fogadja hazatérő gyermekét, öleli, csókolja, gyűrűjét ujjára húzza…De a legtöbb gyermek nem tudja megbocsátani szülei vétkét. Mindkét esetben elesésről, bűnről van szó, bocsánatkérésről, hazatalálásról….és szeretetről. De a Tékozló fiú esetében ez a szeretet az irgalomba csap át. A megsebzett gyermekek ideáig nem jutnak el.

Ezért nem találunk példabeszédet a Tékozló szülőkről.