Minőség

2010. január 17. – Évközi 2. vasárnap

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.

Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.

Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”

Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.

Jn 2,1-11

Korunk legnagyobb problémája a minőség körül összpontosul. Minél több reklámmal árasztjuk el a világot, annál mélyebbre süllyed az árú minősége. Ennél azonban még nagyobb baj, sőt tragédia, hogy az árúk létrehozója, a dolgok alkotója: az ember is minősíthetetlenül nívó alá süllyedt. Nem véletlenül beszélünk a minőség forradalmáról. Erre várunk, mert csak ez mentheti meg az emberiséget, különösen a nyugati civilizációt.

A mai evangélium ennek a forradalomnak előképe. A kánai menyegzőn már nemcsak a minősíthetetlen rossz bor fogyott el, hanem egyáltalában nem volt bor. Ennél nagyobb botrány egy lakodalomban, pláne Keleten, nincs. Ezért olyan megható a Könyörgő Mindenhatóságnak, Jézus anyjának jaj-kiáltása:”Nincs boruk”. Hogy Jézus erre miként fog reagálni, nem tudja, de hogy valamit fog tenni az érdekükben, arról meg volt győződve, mert ismerte saját fiát, méhének áldott gyümölcsét.

Vigyünk magunkkal két alapigazságot. Az egyik: senki, semmi nem adhat mást, csak mi lényege. Vagyis az ember nem lépheti túl saját korlátoltságának határát. A jelen témánál maradva: nem válthatja meg önmagát!  Mivel csak teremtmény, új szubsztanciát teremteni képtelen. Képes alkotni, de nem tud teremteni. Képes egy hordó bort „felerősíteni” erősebb szesztartalmú borral, és tud jó minőségű bort „vizezni” (vízzel silányabbá tenni), de vízből bort teremteni nem tud. Erre csak Isten képes.

A másik alapigazságot Jézus anyja foglalja felejthetetlen szavakba:”Tegyetek, amit mond”. És tudjuk, hogy nagy munkát jelentett a több hektoliteres kőkorsót tele hordani a kútból merített vízzel. Magyarán, igazán: Krisztus utasításait elfogadni, akaratát teljesíteni nem könnyű. Ahhoz engedelmes lelkület, bátorság, erős akarat kell