Mikor jön el az én órám?

2010. január 24. – Évközi 3. vasárnap

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.

Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla.

Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”

Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”

Lk 1,1-4; 4,14-21

Jézus 30 évig minden szombaton a többiekkel együtt elment a názárati zsinagógába, és részt vett a szokásos istentiszteleten: hallgatta a felolvasott bibliai szövegeket és azoknak a rabbiknak a magyarázatát, akiknél ő sokkal jobbat, szebbet tudott volna mondani. Mekkora önfegyelemre volt szüksége, hogy csendben végig hallgassa őket hétről, hétre. A mai evangéliumból megtudjuk, hogy közben már járta a vidéket, és mindenhol ámulatba ejtette hallgatóit. És csak ezután tért vissza szűkebb hazájába, Názáretbe. És bár később –jövő vsárnap- megtudjuk, hogy ez is botrányba fulladt, mégis eleinte itt is óriási sikerrel kezdődött a tanítás:”Meglepődtek a magasztos igéken, melyek ajkáról fakadtak”…Most egyelőre azon meditáljunk, hogy miért várt Jézus 30 évig? És vajon mond-e nekünk valamit az a kifejezés, hogy „ma teljesedett be mindaz, amit imént hallottatok”?. Ezt Jézus más szavakkal így szokta mondani: „most jött el az én órám”

Nagy üzenete van számunkra ennek is. Hiszen  állandóan azért panaszkodunk, hogy „sablonossá válik az imaéletünk”: mindig ugyanazokat az imákat mormoljuk, a rózsafűzér, a mise-szövegek hétről hétre elmondott, énekelt szövegei már „hidegen” hagyják szívünket, pedig mi lángolni szeretnénk. Épp ilyen lelkiállapotban mennyire fontos a ma elhangzott mondat:”Jézus szokása  szerint bement szombaton a zsinagógába…” Ez a „szokása szerint” kifejezés ragadja meg lelkünket. Érdemes hűségesen, hétről hétre eljönni a szentmisére, érdemes és szükséges ugyanazokat az imákat, mozdulatokat elvégezni. Ne hagyjuk el azokat Egyszer –úgy mint  Jézusnál is látjuk- eljön annak is az  „órája”, amikor a „sablonból” lángolás lesz. És” magasztos igékké válnak”