Más megváltó kellene?

2010. január 31. – Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.

Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán.”

Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Lk 4,21-30

Akárhogy nézzük a mai evangéliumot, megdöbbenve látjuk, milyen hirtelen tud átváltani ellenszenvvé a rokonszenv. Előbb még minden szem Jézusra szegeződött,-mindenki igazat adott neki, -meglepődtek a magasztos igéken. Vagyis hihetetlen rokonszenvvel fogadták, és még büszkék is voltak, hogy saját falujukból ilyen okosan, bölcsen beszélő férfi szólott hozzájuk. És tudjuk, hogy pillanatok alatt megváltozott minden: a hangulat, a tekintetetek, a szóváltások. Sőt a férfi kezek ökölbe szorultak, parázs vita támadt, és még a gyilkolás is sorra került volna.

Nem is gondoljuk, hogy a mai evangélium mennyire aktuális a mi korunkban? Embertársaink, ismerőseink, népünk körében az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk olyan megjegyzéseket, sőt erős kritikát, melyből világosan kitűnik, hogy igen sokan nem szimpatizálnak Jézussal, a mi Krisztusunkkal, akit a Mennyei Atya megváltónak küldött hozzánk. Lényegét tekintve ugyanerről van szó, amikor egyre többen Szent Istvánnal sincsenek megelégedve, sőt szemére hányják, hogy a kereszténységgel, vagyis Jézus Krisztus elfogadtatásával ártott nemzetünk karakterének. És érdemes megfigyelni, hogy ezek a hangadók egyike sem jár templomba, nem járul szentségekhez, nem keresztelik meg saját gyermekeiket. Miért?

Mert más megváltót akarnak. Nincsenek megelégedve a mi Istenünkkel. -És én? Én mindenben mindig elfogadom? Még akkor is, amikor nem teljesednek kéréseim, elvárásaim? Elfogadom Jézust keresztjével együtt?