Mélységeink

2010. február 7. – Évközi 5. vasárnap

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.

Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.

Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Lk 5,1-11

Az embert vonzzák a magasságok és a mélységek: a hegyek és a mély vizek, még ha örvényekkel is vannak tele. És ez nemcsak fizikai értelemben van így. A jelképek világában még inkább érvényes ez a megállapítás, hiszen a szimbólumok esetében nem kell izzadnunk, miközben megmászunk egy hegycsúcsot, vagy nem kell életünket kockáztatni, ha örvénybe kerülünk. A mai evangélium azért van tele üzenettel, mert mindkét szinten tartalmazza a fent elmondottakat. „Evezz a mélyre” ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy Jézus tényleg a mély vizekre akarta vinni Simon Péter bárkáját, hanem jelképesen azt is tartalmazza, hogy ne legyünk „laposak”, ne elégedjünk meg a sekélyes élettel és világszemlélettel.

Fiatal korom egyik nagy prédikátorától, Brisits Frigyestől hallottam ezt a nagy igazságot: „Fáradt hullámokkal nem lehet történelmet csinálni”. De nemcsak történelmet, semmit sem! Sekélyes vízben nem lehet vitorlaversenyt rendezni! Fáradtan, unottan, lelkesedés nélkül, sekélyes lelkülettel nem lehetsz sem szerelmes, sem igazi édesanya, apa, nevelő, pap, politikus, de még kereskedő sem.

De rátérve a mai evangélium csodaszép „tengerére”, a „Galileai tóra”, azt is láthatjuk, hogy mi mindent rejt magában a mélység. Már pár méterrel a parttól jobban lehet a néphez szólni, mint kint a fűben ülve. Más a légkör, és a hullámzó csónakból prédikáló Jézus alakja és szava mélyebben ragadja meg a hallgatók lelkét, mert Jézus itt most egy eddig sosem használt „szószékről” beszélt. – De utána még mélyebbre vitte apostolait, akik közül a legtöbb halász volt, és azonnal megértették, hogy miért akarja Jézus „beljebb vinni őket”. „Vessétek ki a hálót”. Ezzel nemcsak a nagy halfogásra akarta felkészíteni őket, hanem apostoli hivatásukra is célzott. Sekélyes lelkülettel, unottan, a lelkesedés mélységei és örvényei nélkül ugyanis nem lehet lelkeket megtéríteni, és Istenhez vezetni. A konverzió és a katarzis csakis „mély vizeken” jöhet létre.