„A keresztfához megyek…”

2010. február 21. – Nagyböjt 1. vasárnapja

Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.

Lk 4,1-13

Ma, Nagyböjt első vasárnapján csak a keresztről fogok elmélkedni. Beléptem életemnek abba a szakaszába, amikor szeretne az ember valami szépet hagyni maga után. Különösen nektek, akikkel lelki, kegyelmi közösségben élek. Mi úgy szoktuk nevezni magunkat, hogy „a kilencórásiak”. Van ennek a templomi közösségnek egy-két olyan kincse, melyet a kagylóban található gyöngyhöz hasonlíthatnék. Ma szeretnék még egyet örökségül hagyni rátok. Épp ma, amikor amúgy is hamuval keresztet rajzolok homlokotokra. Még országos viszonylatban is kevés pap van, aki minden látogatójának keresztet rajzol a homlokára. Én is úgy örököltem Édesanyámtól ezt a megható családi hagyományt. A megváltó Jézus legnagyobb kincse a kereszt. Oly szorosan összefügg vele, hogy a kereszt jele nélküle nem is létezne a kétezer éves történelmünkben.„Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét”. Tehát nemcsak az Ő személyével nőtt egybe a kereszt, hanem azt akarja, hogy minden követője is hordja: vegye fel vállára, méghozzá mindennap. Amikor keresztet rajzolok a homlokodra, figyelmeztetlek az Ő szavaira. - De hát honnét vegyem a keresztet? Kegytárgy boltban? Nem, mert azt emberi mivoltunkban is megtalálja mindenki. A kereszt azonos az élet mindennapi bújával-bajával, a testi, lelki, kegyelmi problémák ránk zúduló tömegével. A kereszt a vízszintes és a függőleges metszőpontja. A vízszintes jelképezi mindazt, ami bárminemű fájdalmat, szenvedést,bajt, megoldhatatlan problémát okoz. A függőleges jelenti a földet és eget összekötő egyenes vonalat:”Mindazonáltal ne az én, hanem a Te akaratod legyen”A vízszintes és a függőleges metszőpontjában van a keresztre feszített Jézus Krisztus lándzsával átdöfött Szíve. Mindannyiunknak megvan a maga keresztútja, Golgotája. Én azért rajzolom azt a kis jelet a homlokotokra, hogy szenvedéstekből kereszt legyen és feltámadás. Adjátok tovább. Vigyétek magatokkal amolyan kilencórás „végrendeletként”