A húsvéti szeretet „eleganciája”

2010. április 4. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Jn 20,1-9

Idén a híveknek azt adtam nagyböjti feladatnak, hogy  próbáljunk  irgalmasságot gyakorolni másokkal, és ne sértődjünk meg mindig mindjárt mindenért. – Tudtam, hogy miért adtam ezt feladatul. Már akkor foglalkoztatott Balázs Béla kaposvári püspök körlevelének egy kijelentése, mely az isteni szeretet eleganciáját állította elénk mintaként. És most vegyük sorra, hogy az Úr Jézus hogyan viselkedett elejétől fogva ellenfeleivel és feltámadása után:

Engedte elfogatni magát, méghozzá Júdás ocsmány árulásának ismeretében. Mégis megmosta még Júdás lábát is, – és még őt is megáldoztatta. Még csókját is elfogadta, sőt utolsó pillanatig barátjának nevezte, nyitva tartva számára a megtérés kapuját. – Pilátusék előtt nem védte magát, pedig angyalok hadserege elsöpörhette volna az egész helytartói és főpapi bandát. Nem vádolta feljelentőit, gúnyolóit, sőt imádkozott értük: „Atyám, bocsáss meg nekik”. A kereszt oltárán csak áldozatának szentelte minden erejét. – Így történhetett meg, hogy Péter egy életen át siratta tagadását, – Júdás feladta magát a bíróságon, – a tömeg kérte a keresztséget (egy nap ötezren).

A feltámadáskor Jézus megmutatta az isteni szeretet eleganciáját: nem ment Pilátushoz, Heródeshez, Kaifáshoz, hogy szemükre hányja aljasságukat. Nem hívta össze Jeruzsálem népét nagygyűlésre, hogy bemutassa a népnek: MÉGIS ÉN GYŐZTEM! Helyette mintát, példát nyújtott, hogyan működik a szeretet. Jézus bízott a jóság fölényében. Az igazság érvényesítése helyett az irgalmat választotta.

Tőle tanulta Prohászka: „Hiszek a szeretet végső győzelmében”.