Nincs itt maradandó lakásunk

2010. május 16. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:

„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”

Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.

Lk 24,46-53

Tudjuk, érezzük a bőrünkön, mégsem foglalkozunk vele, pedig ez az élet egyetlen nagy drámája: itt kell hagynunk ezt a földet. Nincs ennél nagyobb igazság az egész világon! Aki a történelem bármelyik napján megszületik, és belép ebbe a világba, annak – bárki legyen is az – innét el kell mennie.

De hogyan és hová? Amióta ember él a földön, ez a kérdés minduntalan elhangzik. Ismerjük a válaszokat. A keresztény ember sem kivétel. Mi is kérdezünk, és kapunk is választ. Éppen a mai ünnep válaszol. De azt is jó megjegyeznünk, hogy milyen események zajlottak le a mai ünnep előtt? Hat hét előtt még Nagypéntek volt, és azon a testen, amely ma Mennybe megy, ott láthatók a keresztre feszítés szörnyű sebei. Ezek oly mélyek, hogy Tamás apostol az ujja hegyét is bele teheti. A nagypénteki kivégzés után olyan fordulat állt be, amely mögött csak az Isten állhat. Az abszolút isteni hatalom, az univerzumot létrehozó teremtő erő támasztotta fel halottaiból Jézust. A mai ünnep annak a jézusi kijelentésnek tettekben való megvalósulása, mely így hangzik: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön” Ugyanezzel kezdte földre lépését is. Názáretben ennek a minden emberi elképzelést felülmúló isteni hatalomnak hallatán mondott igent a Szent Szűz: „Istennél semmi sem lehetetlen”.

A mai ünnep nemcsak azt üzeni, hogy nincs itt maradandó lakásunk, de azt is, hogy a mi otthonunk az égben van!

Legalább ezekben a napokban gondoljunk arra, hogy teljesen felesleges és nevetséges úgy élnünk és viselkednünk, mintha soha nem kellene elbúcsúznunk ettől a földtől.