A jó memória titka

2010. május 23. – Pünkösd vasárnap

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Jn 20,19-23

Rossz a mai ember memóriája! Mindent elfelejt. Annyi új hír, reklám, özönlik felénk, és annyi szenzáció rohanja meg agyunkat, hogy képtelenek vagyunk feldolgozni. Pszichikai blokád alatt élünk. Ezért van az, hogy ma már a fiatalok is feledékenyek, nemcsak az öregek.

Ezt még ellenségeink is tudják, és akarattal szeretnék elfelejtetni velünk múltunkat. Így pedig gyökértelenné válik népünk, magyarságunk, híveink. (Ki tudja ma elénekelni a Boldogasszony Anyánk második, harmadik versszakát?) – Ennek a feledékenységnek ki voltak téve Jézus tanítványai, sőt legszűkebb baráti köre, az apostolok is. Hiába voltak vele három éven át éjjel-nappal, még az utolsó este is, Nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán is kiderült, hogy evangéliumának, az Örömhírnek legfontosabb titkaira sem emlékeztek. Kedvesen ki is fakadt emiatt: „Hát nem emlékeztek, hogy megmondtam?”

Ha közvetlen környezetének sem működött jól a memóriája, mennyivel inkább érvényes ez ránk! Még a templomba járó Krisztuskövetők, a keresztények is hogy el tudják felejteni Jézus tanításának leglényegesebb üzeneteit: „Aki első akar lenni, legyen a többiek szolgája… Ha én megmostam lábatokat, ti is mossátok meg egymás lábát… Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket… Hacsak nem lesztek olyanok, mint a gyermek, nem juttok be a Mennyek országába… Amit egynek a legkisebb közül tesztek, nekem teszitek”. És sorolhatnánk a többit, amiről nap mint nap elfelejtkezünk.

Pünkösdkor sok minden történt, és ezért ritkán szoktak még a prédikáló papok is rámutatni arra, hogy drága Mesterünk, Jézus külön is megemlítette végső búcsúzásakor, hogy olyan Vigasztalót, olyan Szent Lelket küld el, aki majd minden fontos tanítására figyelmeztetni fogja övéit… Szoktuk mondani a mindennapi életben is: „Most jut eszembe”. Nos, ezt teszi velünk a Pünkösdi Lélek! Figyeljünk rá!