„…szívesen fogadta őket…”

2010. június 6. – Úrnapja

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.

A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott.

Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.

Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

Lk 9,11b-17

Úrnapja van. A mai liturgia, különösen az Evangélium arról akar meggyőzni minket, hogy az Úr készséges, melegszívű vendégfogadó. Ha jobban odafigyelünk a mai evangélium alig észrevehető mellékmondataira, jelzőire, rábukkanunk egy-egy olyan gyöngyszemre, melyekre oly nagy szükségünk lenne eldurvult életünkben.

Az összefüggésekből kivehető, hogy Jézus pihenőnapot tervezett apostolai számára. Ebből azonban nem lett semmi, mert a nép megtudta, hogy a Mester ott tartózkodik közelükben, és tódultak hozzá. Ennek alighanem az apostolok nem nagyon örültek, mert egy idő után mondták is Jézusnak, hogy beesteledett, küldje már haza őket. Nem véletlenül jegyzi meg az evangélista, hogy Jézus meg „szívesen fogadta őket”, annak ellenére, hogy ez a mai tumultus nem volt betervezve a programba. Különösen nem az, ami naplementekor történt: az a vendéglátás, „terülj-asztalkám”, nevezhetném majálisnak is, amelyről Jézus gondoskodott. A jó Mester ugyanis nemcsak a lelkükkel törődött, de éhségüket is csillapította kenyérrel, hallal. Ez a figyelmes „ingyen konyha” a magyarázata annak, hogy az úrnapi liturgiába ezt az evangéliumi történetet választották

És van még egy mozzanat, amire jó odafigyelnünk, különösen a mai egyházi élet nélkülözhetetlen formátumára: a kis csoportokra. Jézus ugyanis meghagyta tanítványainak, hogy az összegyűlteket telepítsék le ötvenes csoportokba. Ma is ezt a jézusi módszert alkalmazzuk, mert így lehet legjobban agapét nyújtani. Ehhez kell tudni

Elcsendesedni, ehhez béke kell, áldás és ima Így érlelődik meg a lelkünk, hogy magunkhoz vegyük az Élet kenyerét, az Eucharisztiát.