Krisztus kiválasztott tanítványa vagy!

2010. július 4. – Évközi 14. vasárnap

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!

De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”

A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Lk 10,1-12. 17-20

„Ez nem rám tartozik. Ez a papok dolga” Hányszor bújunk ki ilyen mondva-csinált szavakkal a felelősség alól.

A mai evangélium végkép eldönti, hogy kire mi tartozik. Jézus ugyanis oly szenvedéllyel szereti az embereket, hogy külön expedíciót szervez megmentésünkre. Nem elégszik meg az apostoli testület létrehozásával. Kívülük még hetvenkettőt is kiválaszt, és kettesével küldi őket maga helyett. Megsokszorosítja magát, vagyis tudatosan alteregójaként küldi őket. „Helyettem ti menjetek, és városról városra, házról házra járván mondjátok meg nekik, hogy elközelgett hozzájuk is a mennyek országa. Gyógyítsátok meg őket, szabadítsátok ki őket a sátán markai közül.

Az az első hetvenkettő meg is tette mindezt akkora sikerrel, hogy nem győztek beszámolni róla Jézusnak. Ma így mondanánk: Óriási sikerélményük volt. Különösen annak örültek, hogy még az ördögök is engedelmeskedtek nekik.

Visszatérve a lényeghez: önmagunkhoz! Az Isten irgalma, a Magyarok Nagyasszonya újból megmutatta, hogy meg akar menteni minket. Most már csak nekünk kellene észhez térnünk, és megrendülve kettenként és csoportosan Krisztus alteregójaként hirdetni: „Keresztény magyarok! Új világ kezdődik! Engedjétek magatokat és családjaitokat a megváltó Jézus Krisztushoz”-

Ennek az lenne a gyümölcse a mi esetünkben is, amit Jézus akkor annak az első „hetvenkettőnek” mondott. „Legyetek boldogok, örüljetek és vigadjatok, mert nevetek be van írva a mennyben”.