Az igazi gazdagság titka

2010. augusztus 1. - Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.

Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.

Lk 12,13-21

A mai evangélium ismét elevenünkbe vág. Mintha Jézus nekünk, 21. században élő embereknek kötné lelkére ezeket az alapigazságokat. Mert miről is van szó? Arról a bizonyos főbűnök egyikéről, mellyel nem nagyon szoktunk foglalkozni, és a papok sem prédikálnak erről eleget és meggyőzően. Ennek neve pedig a kapzsiság. Legtöbben tiltakoznának is, mennyi munkát adnánk a hátramaradottaknak, hogy egy élten át gyűjtött „Kincseinket”, rongyaikat elajándékozzák, vagy kidobják a szemétre, mert senkinek sem kellenek. Pedig mi görcsösen ragaszkodunk minden egyes darabhoz...

Ép ennek a fonák és nevetséges bűnnek, sőt állapotnak illusztrálása miatt mondta el Jézus ezt a „Két felvonásos” drámáját. Az első részben színre lép az a telhetetlen élvhajhászok, akinek egyetlen gondja van csak: hogyan gyarapítsa állandóan növekvő vagyonát. Ha kell, inkább lebontja „csűreit”, raktárjait, hogy helyükbe még nagyobbakat építsen. Mindezt azért teszi, hogy bebiztosítsa magát egy kényelmes életre. A jelszó: „élvezd az életet”.

A dráma második felvonása alapjaiban változtatja meg a szituációt. A színen láthatatlanul, de hangjában mégis abszolút biztonsággal megszólal a világmindenségnek, kapzsiknak, dúsgazdagoknak és koldusoknak Teremtő Istene és egyetlen mondatával szemünk láttára összeomlik a Kártyavár: mindaz, amit eddig gyűjtött a telhetetlen kapzsi, a halál elrabolja tőle.

Vajon mi marad meg a földi kincsekből? Semmi! Ezért mondja Jézus:  „még ma ezen az éjjelen számon kérik lelkedet”. Egyedül lelki kincseink maradnak meg. Vagyis kétféleképpen lehet gazdagodni: földi kincsekben és gazdagodni Istenben. Legtöbbünk ezekben a hetekben pihenünk, nyaralunk. A jézusi drámát hallottuk, látjuk, nézzük naponta. Döntenünk kell!