|
Szabad méltatlankodni Jézussal? 2010. július 18. évközi 16. vasárnap Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: ,,Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!' Az Úr ezt válaszolta neki: ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha. Lk 10,38-42 A mai evangélium olyan helyre visz bennünket, ahol társadalmi feszültség nélkül, tehát nem hivatalos hangnemben lehet beszélni Jézussal. Tulajdonképpen lelkünk mélyén mi is szeretnénk közvetlenebb kapcsolatba kerülni Mesterünkkel. Tudjuk, hogy fontos a templom, az oltár. És hogy szentmise nélkül nincs Eucharisztia. Igen! Mindezt nagyon tudjuk. Mégis mindannyian szeretnénk Jézussal egy - bocsánat a szóért - ilyen betániai „teadélutánon” részt venni. Legszívesebben mi magunk hívnánk otthonunkba, és boldogan leülnénk lábaihoz, mint Mária, és sürögnénk, forognánk körülötte, mint Márta. Olyan kötetlen volt a beszélgetés, mint ahogy a szentek is „tegezik” az Istent. Így került sor arra, hogy a „terülj asztalkámmal” kedveskedő Márta arra vetemedett, hogy némi enyhe kritikával illette Jézust: „Mester, szólhatnál húgomnak, hogy ő is jöjjön a konyhába, beszélgetni ráérünk majd később”. Vagyis méltatlankodott isteni Vendégével, és finoman bár, de nemtetszésének adott hangot. És itt merül fel a kérdés Ha Márta megtehette, tehetjük mi is? Igen, mint ahogy –ha őszinték vagyunk-, tesszük is, nem is ritkán. Tehetjük, de eleve felkészülhetünk, hogy mi is megkapjuk az isteni figyelmeztetést, vagy kemény dorgálást. Márta is megkapta, méghozzá olyat mondott neki az Úr, amire nekünk is annyira szükségünk van, hajszában elégő embereknek: „Nincs igazad! Hugod a jobbik részt választotta!” Vigyük magunkkal egy életre, és szívleljük meg: Találjunk időt arra is, hogy naponta Jézus lábához üljünk.
|