A fordított sorrend titka

2010. augusztus 29. - Évközi 22. vasárnap

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. "Amikor lakomára hívnak - kezdte -, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.

Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják."

Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."

Lk 14,1. 7-14

Már többször említettem, hogy Jézus előszeretettel beszélt arról a sajátos értékrendről, mely legtöbbször épp az ellenkezője annak, amit mi hirdetünk és követünk. Az evangélium olvasása és hallgatása közben minduntalan felkapjuk a fejünket, amikor ezzel szembesülünk. Ami ugyanis nekünk életbevágóan fontosnak tűnik, azt Jézus elhanyagolhatónak nevezi; ami nekünk drágagyöngy, azt Jézus szemétdombra hajítja. „Mit ér, ha az egész világot megnyered, de lelked kárát vallja”….

Ezzel a fejetetejére állított különös és a mai modern világot annyira irritáló stílussal találjuk szembe magunkat a mai evangéliumban is. A történet, a tabló banális. Semmi rendkívüli nincs abban, hogy Jézust vendégül látják a farizeusok, akik mindig mindent másként látnak, mint ó. Látszatra semmi sem történik, a Mester belép a házba, mindenki végig néz a másikán, azzal a különbséggel, hogy Jézus a lelkekbe is lát. És mivel bennük a gőg mindent eltorzít, elmond egy mesét, melyről csak mi tudjuk, hogy példabeszéd: benne az Isten értékrendje, az eredeti életszemlélet, teológia, morális, hozzáfűzve egy örökké érvényes etikett szabály. „Ha vendégségbe hívnak, ne keresd mindjárt az első helyet…Ülj a legutolsó helyre, és majd a házigazda elvezet oda, ahol ő kijelöli neked a helyedet. Így válhatnak az utolsók elsővé.

De van itt egy másik, forradalmi kijelentés is, mely megmagyarázza akár a Francia forradalmat is.”Ne azokat hívjátok vendégségbe, akik gazdagok és viszonozni tudják, hanem hívjátok a szegényeket, bénákat, süketeket, vakokat”. A farizeusok ugyanis csak a felsőbb rétegek előtt szerették mutogatni jómódjukat. Velük szemben a Mennyei Atya épp az ellenkezőjét teszi: ő a szegények, elesettek vendéglátója.

„Ez az isteni értékrend itt találkozik a Nyolcboldogság titkával. Jézus ugyanis kijelenti, „ha ezt teszitek, boldogok lesztek”. Nemcsak a szívünk lesz boldog tőle, hanem így juthatunk be az Örökboldogságba. Igen, ezzel a különleges, fejetetejére állított jézusi szemlélettel.

Meg kellene próbálnunk.