Hittel és alázattal

2010. október 3. - Évközi 27. vasárnap

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz. Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.

Lk 17,5-10

A mai evangélium látszatra két olyan témát érint, melynek nincs sok köze egymáshoz. Két erényről van szó: a hitről és az alázatról. Vajon miért olvastatja velünk ezt az egyház?  Nem ok nélkül. A kettő ugyanis közös gyökérből fakad.

A hit elfogadásához és gyakorlásához alázat kell. Az apostolok hamar ráébredtek arra, hogy Jézus állandóan olyan dolgokról beszél, melyeket ők nem látnak. De Jézus miatt elfogadták minden szavát. A hit lényegéhez tartozik, hogy valamit azért fogadok el, mert elismerem a tekintélyét. Bár nem látom, de miatta elhiszem. „Tudom kinek hiszek”, mondja Szent Pál  A gőgös ember nem tudja ezt az utat végig járni, mert ő mindent jobban tud, és neki ne parancsoljon senki. A gőg nem tudja elviselni a tekintélyt. Ő nem akar szolga lenni, fejét mások előtt meghajtani.

A mai evangélium éppen a kontraszt kedvéért egy olyan becsületes szolgáról beszél, akire gazdája nyugodtan rábízhatja minden vagyonát, éppen ezért szereti őt. Ennek ellenére elvárja tőle, hogy amikor hazaérkezik „gyűrközzék neki”, Előbb neki főzzön, szolgálja ki az asztalnál, utána majd ehet ő is.

És most következik a váratlan fordulat, ami szolga mivoltunkat még hangsúlyozottabbá akarja tenni: ezért ne várjon gazdájától külön köszönetet, hiszen nem tett mást, mint parancsot teljesített. Hát ez az, amit a gőgös mai ember már túlzásnak érez az Istennel szemben. Az „űbermensch” típusú „ki fújt fel téged cifra hólyag- ember megfordítva gondolja: vagy egyáltalában nem törődik urával (mai ateisták), vagy elvárná Istentől, hogy még a templomba járásától is hatódjék meg. A hithez, az őszinte istenszolgálathoz ez az alázatos magatartás kell. Amikor Isten akarata szerint élek, nem teszek többet, mint, ami kötelelességem.

Amikor XVI.Lajos, a napkirály meghalt, Bossuet püspök a temetéskor mondott beszédét azzal kezdte, hogy pásztorbotjával ráütött az érckoporsóra, és  ezt kiáltotta: „Egyedül az Isten nagy”