A döntés kockázata: gőg vagy alázat

2010. október 27. - Szerda

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”

Lk 13,22-30

Mennyire igaz a legutóbb elmondott példabeszédem a diót védő hármas burokról. Ma megint egy életbevágóan fontos evangéliumi titokról beszél az Úr Jézus: az alázatról. De ezt sem tézisekbe foglalva, moralizálva, hanem lelkünk vásznára kivetítve egy újabb példabeszédet mond két embertípusról, két karakterről .A zsenialitás abban rejlik, hogy ez a két típus, a farizeus és a bűnét őszintén megbánó vámos mind a mai napig itt él köztünk. Sőt mi több: saját magunkban él tovább. Jézus minden példabeszéde válaszút elé állít. Nem mese-délutánok filmvetítésről van itt szó, hanem arról, hogy végre határozzuk el már magunkat, és döntsünk. Úgy ahogy Mécs László is kérdezi: Ki a betyár, ki a szent? Magyar földön ki a szent. Három élet, három út. Az egyiken Gellért püspök megy, a vértanú, a másikon Sobri Jóska, a hírhedt betyár. Az a kérdés, hogy az én utam hova fut? És erre kell választ adnom ma, méghozzá ebben az órában, itt és most, a fehérvári Barátok templomában 9 óra 30 kor. Nem lehet holnapra elódázni a választ. Ma kell döntenem. két véglet között: a gőg és az alázat között.

Ki a gőgös? A farizeus? És az ki? Olyan undorító lény, aki mindig mások ajtaja előtt seper, miközben saját házába nem lehet belépni, akkora szemétdomb van kapuja előtt és bűz árad a szobájából, személyiségének elviselhetetlen bűze.- És ki az alázatos? Egy pénzváltó, csalásból élő uzsorás, aki bűnét belátva, mellét verve megáll a templom kapujában, nem is mer felnézni az oltárra. Egyetlen őszinte szóból áll az imája: Uram, irgalmazz nekem, szegény bűnösnek. És Jézus, a nagy rendező, a vámossal szimpatizál…

Uram, döntöttem: törd össze gőgömet, hogy alázatos lehessek, mint a gyermek, aki apja-anyja nélkül élni sem tudna.