Égő gyertyák a sírokon

2010. november 7. - Évközi 32. vasárnap

Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.

Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

Lk 20,27. 34-38

„Október, november, december! Ilyenkor egy bús vízió az ember”…..A mai evangéliumot azért olvastatja az egyház, mert újból rá akarja terelni figyelmünket hitünk központi témájára: mi lesz halálunk után, és mi lesz szétszórt hamvainkkal? Közben a temetőkben már kialudtak a drága halottaink sírján meggyújtott gyertyafények. Az élet megy tovább, és úgy viselkedünk, mintha nem rólunk lenne szó: a magunk haláláról.

Mindannyian szadduceusok vagyunk! Nem megy fejünkbe a feltámadás hite. Nem tudjuk elképzelni: hogyan élünk tovább és mi is lesz az a feltámadás?

Ennek a kételkedésnek, bizonytalankodásnak egyetlen oka abban rejlik, hogy a magunk szűk, „pityiáner” mértékével mérünk mindent. Képtelenek vagyunk megérteni, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Kész sémákat tudunk csak elfogadni, és már azt is természetesnek vesszük, hogy a semmiből teremtett minket az Isten és anyánk méhében építette fel sejtről sejtre életünk csodáját.

Van olyan hernyó, mely hétévig dermedten, „holtan” fekszik mozdulatlan és aztán egy pillanat! És pillangóvá válik és szerelmesen „angyal szárnyakkal” repdes körül a rét virágjai felett. Ha kilépünk teremtményi korlátaink bornírt ketreceiből, elhisszük Pál apostolnak szavait: itt „földi testben” élünk, de utána Isten „szellemi testbe” öltöztet minket. Itt „rongyokban” járnak még a királyok, a világsztárok, meg a Rotschildok is, ahhoz képest, amiben járt Jézus feltámadt, szellemi teste, mely nem ismert elreteszelt zárt ajtókat: megjelent mindenhol, ahol csak akart.

Hiszem, Uram a test föltámadását és az örök életet.