Krisztus Király vasárnapja

 2010. november 21. - Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”

Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.

Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”

Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

Lk 23,35-43

Az egyházi év utolsó vasárnapja köszöntött ránk. A mai liturgia olyan, mint egy hatalmas zenei alkotás fináléja: össze akarja foglalni mindazt, amit egy éven keresztül annyi szeretettel tárt elénk. A mai nap az egész Univerzumnak, az emberiségnek, történelemnek, minden hatalomnak legfőbb urát, Krisztus királyt állítja elénk. 

Ez a vízió is borzalmas, hiszen ez az egyetlen világhatalom, Jézus Krisztus vérbe fagyva, keresztre feszítve áll előttünk, mintha eleve kétségbe vonná az ünnep igazát, hogy nincs más hatalom égen és földön, csak Ő. Hogy lehet így, ilyen embertelen körülmények között bemutatva elfogadtatni Jézus világhatalmát. Hiszen meg sem tud mozdulni, mint a sast kifeszített szárnyaival rászögezik az istálló falára.

Hogy milyen értelemben nagyhatalom, azt éppen a mai Evangélium próbálja érzékelni és elhitetni v velünk. Mert Jézus még a kereszten is Úr.  Van hatalma, a két lator sorsa fölött ítélkezni. Az egyik káromolja őt, a másik, a jobb lator imádkozik hozzá, és könyörületet kér. A drága, agyonkínzott, megfeszített Jézus, az Irgalom királya. Még ebben a szörnyű állapotában is megmutatja, hogy az Atya mindent átadott neki: joga van megbocsátani és üdvözíteni bárkit, akit akar. A jobb lator is ezek közé tartozik, sőt ő a többiek előtt menetelő, akik életük utolsó percében magukhoz térnek, és megvallják életük minden ocsmányságát. És Jézus a Mindenség Ura csak annyit suttog lihegő ajkával: „Még ma velem leszel a Paradicsomban.”

A mai ünnep titka abban rejlik, hogy aki Krisztussal találkozik, maga is királlyá változik