2010. december 19. - Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.'' Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: ,,Velünk az Isten''. Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét. Az Isten úgy teremtette meg a világot, hogy a dolgok, a teremtmények egymásra vannak utalva. A naprendszerektől kezdve az atomok- vagy a sejtek világa jól mutatja, hogy semmi nem tud meglenni a másik nélkül.

Mt 1, 18-24

Az ember is zoon politicon, közösségi lény. „ Nem jó az embernek egyedül lenni”. Ezért keresi a nő a férfit, a férfi az asszonyt, ezért van házasság és család. A gyermek kilenc hónapig nem is tudna emberré válni édesanyja méhe és vére nélkül. Hogy személyiséggé, karakterré formálódjunk, ahhoz pedig egész közösségnek kell közre működnie.

Advent épp arra hívja fel a figyelmet, hogy megértsük mennyire igaz az eddig elmondott törvényszerűség, miszerint maga az emberiség és benne az egyes ember: te meg én képtelenek vagyunk meglenni Isten nélkül. Puszta létünk eleve „ istenes”, hiszen „képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve „Egy istenarc van eltemetve bennünk”

A mai szentírási rész azért evangélion, örömhír, mert erre az alapigazságra utal. A Teremtő Isten tudja, hogy nélküle nem tudunk világra jönni, de életben maradni sem. Hiszen „benne élünk, mozgunk, és vagyunk”. Ami a halnak a víz, tüdőnek az oxigén, fának a gyökér, Földnek a Nap, az az embernek az Isten. Hallottuk imént az Emmanuel szót, magyarul: Velünk az Isten.

Négy hétig ezzel köti le agyunkat, szívünket, fantáziánkat, érzelmi világunkat Édesanyánk, az egyház. Négy vasárnap ezt a sóvárgást járjuk körül. Felkészítjük önmagunkat, családunkat, környezetünket arra a pillanatra, amikor halkan, a Stille Nacht, heilige Nacht dallamától megittasodva, hírül hozza az angyal: megérkezett az Isten, az Emmanuel. Ezt hallja Názáretben Mária:” Az Úr van teveled”…és ezt mondja minden miséjében a pap:Veletek az Úr! Dominus vobiscum.

2010. december 19.                             Advent negyedik vasárnapja