„Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: ,,Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki”' Amikor Heródes király meghallotta ezt, megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol születhetett a Krisztus. Azok ezt felelték neki: ,,A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által: ,,És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek''. Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.„

Mt 2, 1-12

„Indulni kéne már”, szoktuk noszogatni magunkat, amikor nehezünkre esik, hogy végre felkeljünk, és útnak induljunk.

„En route”.Mi, keresztények mindig úton vagyunk: az Istenkeresés és megtalálás útján. A konvertita Huysman regényének, megtérése történetének a címe pontosan rámutat földi életünk lényegére. És közben mondogatom Mécs László versének megdöbbentő sorait: „Ki a betyár, ki a szent? Magyar földön ki a szent? Három élet, három út,.az enyém hova fut?”

„Elindultam szép hazámból”…Az induláshoz nagy akaraterő kell. Minél nagyobb az út, nagyobb a kockázat, annál több hitre, de reményre és még több szeretetre van szükség. E három nélkül nem lehet útnak indulni. Miért? Mert az, ahol most vagyok, legalább fix. Biztonságban vagyok. Örülök, hogy élek, és békében hagynak… A három keleti férfi (bölcs vagy szerecsen király) is csak azért tudott útnak indulni, mert nagy volt a hitük, és reménykedtek, hogy  a csillag  Istentől kapott jel. Vízkereszt a tántoríthatatlan hit ünnepe. Hűség a hithez, az eredeti hivatáshoz. Hiába gúnyolták őket („naivok, fantaszták vagytok”). Nem ment el a kedvük még akkor sem, amikor tapasztalniuk kellett, hogy amiért ők lelkesednek, mások, sőt épp a Jeruzsálem-beliek közömbösek. Ők több ezer mérföldet tettek meg, de az írástudók, főpapok meg sem mozdulnak…. És nem ábrándultak ki  akkor sem,. amikor királyi palota helyett csak egy egyszerű házban találták meg a  Megváltót.

Szeretnék én is királyi lélek, vagy legalább bölcs lenni, mint a mai evangélium férfiai. Mi a titka ennek? Az első az, amit húsz éve sugall az „Indítlak”: aki betér ide, annak valamerre el kell indulnia. A másik: nem letérni arról az útról, szándékról, melyre a Csillag, az Istentől kapott jel vezetett. Betlehembe csak így lehet eljutni.

2011. január 2.    Vízkereszt