2011. február 6. Évközi 5. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”'

EVANGÉLIUM  Mt 5,13-16

Ezekben a napokban oly sokszor találkozunk a gyertya fényével. Mi papok és a liturgiában jártasak tudjuk, hogy mindez nem véletlen. Amióta elhangzott Jézusunk ajkáról:”Én vagyok a világ világossága” és amióta János evangelista leirta, hogy Őt, a Világosságot a sötétség nem akarta és most sem akarja befogadni, azóta tudjuk, hogy az égő gyertya misztérium, és Jézus Krisztus legbeszédesebb, legmegrendítőbb jelképe.

E héten volt Gyertyaszentelő Boldogasszony, akitől megtanulták édesanyáink, hogy mivel nincsen gerlénk, galambunk, hát gyertyát gyújtunk neki: Máriának és a karján ülő Kis Jézusnak. Ma pedig Balázs áldás lesz, és boldogan tesszük fejünket, arcunkat, a torkunkat, egész lényünket az égő két gyertya közé. Miért? Mert rájöttünk –ki előbb, ki utóbb- ,hogy nem bírunk már tovább sötétségben, kaoszban, tagadásban, jéghidegben élni. Nekünk Égő Gyertya kell, aki maga a Krisztus. Nekünk ő kell, a sötétséggel állandóan és mindig győzedelmesen viaskodó Krisztus,a Világ Világossága. A Lumen Christi!

Eleink ehhez úgy ragaszkodtak, hogy szentelt gyertya nélkül elképzelhetetlen volz az életük: ha  gyermeket szült a házban az édesanya, ha meghalt az öreg, vagy bárki, a szentelt gyertyát mindég meggyújtották, jelezvén, hogy itt van Krisztus,akinek, fénye elűzi az élet mionden sötétségét.

Amióta iskolás gyermekeink hazulról nem hoznak magukkal semmit Jézus evangéliumából, azóta én az első találkozásainkkor a gyertya misztériumával kezdem a hittant. Az oltáron egy nagy gyertya ég. Egyetlen fény a sötét szobában. Aztán egyenként kihívom őket: mindegyik belenéz a fénybe,kis ujját a gyertya fölé teszi…és magával viszi egy életre a legnagyobb „teológiát”:a gyertya (Jézus) világit, melegít,és minél hosszabb ideig ég, elfogy:feáldozza magát., mint mi is mindannyian.

2011. február 6.                                             Évközi  ötödik vasárnap