Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben:

Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: ,,Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!'' Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!''

Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: ,,Keljetek fel, és ne féljetek!'' Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát.

A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”

EVANGÉLIUM Mt 17, 1-9

Ma Táborhegyen vagyunk: Jézus arca, ruhája vakító fényben ragyog. Azért visz fel ide minket a Liturgia, hogy ne omoljon össze az életünk, a hitünk a keresztutunkon. A következő három stáció mindegyikét a Táborhegy üzenetének vegyük: küld segítséget az édesanyákon, a Cirenei Simonokon, a Veronikákon keresztül

….Jézus édesanyjával találkozik. Ez az édesanyák fájdalmának állomása. Nincs nagyobb fájdalma egy anyai szívnek, mint amikor szenvedni látja gyermekét. Testi, lelki szenvedése egyaránt gyötri…Itt Mária találkozik szenvedő fiával, Jézussal. Mindketten tudják, hogy most az ő szeretetük az egyetlen erőforrás.. Ilyenkor az édesanyáknak erőseknek kell lenni. Nem összeroskadni!  Állni: Stabat Mater dolorosa..Ilyenkor csak az édesanyánkba tudunk belekapaszkodni. Istenünk, adj erőt az Édesanyáknak.-

…Cirenei Simon segít vinni Jézus keresztjét. Ez a kereszthordozó apák állomása. A

férfiak, az apák szívébe a Teremtő Isten erőt oltott, hogy tudjanak segíteni..Ezt is tanulni kell. A legtöbb férfi épp a családjában döbben rá, hogy képes segíteni feleségének, szenvedő gyermekeinek. Cirenei Simon először vonakodott a szégyen fáját vállára venni, később felismerte hivatását.-Istenünk, adj erőt az Édesapáknak.

…Veronika megtörli Jézus arcát. Ez a minket segítő testvérek állomása. A bennünk szenvedő Krisztusnak mindig vannak jószívű segítői. Ők tudják, hogy sokszor nincs is másra szükségünk, csak egy jó szóra, néhány percre, hogy elmondhassuk valakinek, nekik, szívünk legnagyobb bánatát.  Krisztusnak, nekünk elég egy „kendőnyi idő és figyelmesség”. Istenünk, adj nekünk „kendőt nyújtó szeretetet.”

2011. március 20.                               Nagybőjt második vasárnapja