Nagyböjt 4. vasárnapja

Abban az időben:

  Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus ezt felelte: ,,Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. Amíg nappal van, nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött. Eljön ugyanis az éjszaka, amikor senki sem cselekedhet. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”

  E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: ,,Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.

  A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: ,,Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: ,,Ez az!” Mások pedig: ,,Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: ,,Én vagyok az!”

  Erre megkérdezték tőle: ,,Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Ő azt felelte: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele a szemeimet, és azt mondta: »Menj el a Siloe tóhoz és mosakodj meg!« El is mentem, megmosdottam, és most látok.” Ekkor megkérdezték tőle: ,,Hol van az az ember?” Ő azt felelte: ,,Nem tudom.”

   Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: ,,Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.”

  A farizeusok közül egyesek megjegyezték: ,,Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: ,,Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.

  Azután újból faggatni kezdték a vakot: ,,Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: ,,Hogy próféta!”

  A zsidók ekkor már nem is hitték el neki, hogy vak volt és újra lát, olyannyira, hogy előhívatták a szüleit, és megkérdezték tőlük: ,,Ez a ti fiatok, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” Azok ezt válaszolták: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született. De hogy most miért lát, vagy ki nyitotta meg a szemeit, azt nem tudjuk. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan a kora, hogy magáról beszéljen!” A szülők azért mondták ezt, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis ekkor már elhatározták, hogy aki Jézust Messiásnak meri vallani, azt kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei, hogy megvan a kora, kérdezzék meg őt.

  Másodszor is hívták tehát a vakon született embert, és figyelmeztették: ,,Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös!” Ő így felelt: ,,Hogy bűnös-e, vagy sem, azt nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok!” Erre ismét megkérdezték ,,Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemeidet?” Ő ezt felelte: ,,Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?” Erre megátkozták, és azt mondták: ,,Te magad vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk! Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnét jött, azt nem tudjuk!”

  Az ember azonban ezt felelte nekik: ,,Éppen az a különös, hogy ti nem tudjátok, honnan van ő, és ő mégis megnyitotta a szemeimet. Jól tudjuk, hogy a bűnösöket nem hallgatja meg az Isten, de aki istenfélő és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.” A zsidók ezt felelték neki: ,,Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.

  Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ,,Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: ,,Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: ,,Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: ,,Hiszek, Uram!” És leborult előtte.   Azután Jézus ezt mondta: ,,Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: ,,Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: ,,Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

EVANGÉLIUM Jn 9, 1-41

Jézus mindenkinek a Krisztusa. A világ megváltója azért megy fel a Kálváriára, hogy még azoknak is Krisztusa lehessen, akiket mindenüktől megfosztanak. Nem elég a többszöri elesés az ormótlan kereszt rettentő súlya alatt. Valami még hátra van a végső megsemmisülés, a keresztre feszítés előtt. Azokhoz szól a mai vasárnap, akiket kifoszt az élet, akiket megfosztanak valami értéküktől, sőt mindenüktől, még a becsületüktől is.

A mai evangélium jelzi, hogy legtöbbször ez lépésről lépésre megy végbe. A vakon születettet meg akarják fosztani attól a ténytől, hogy csoda történt vele, és Jézus nem a messiás.

És ha megnézzük Jézus történetét, látjuk, hogy kezdettől fogva megtettek mindent az „illetékesek”, akik mindent mindig jobban tudnak, sőt csak ők tudnak „mindent”. Először csak kelepcét állítottak fel neki: később azzal vádolták, hogy nem az Isten, hanem Belzebúb, az ördögök fejedelme nevében teszi a csodákat. Aztán elsütötték a „nagy ágyút”:”nem lehet messiás az, aki a vámosok, bűnösök, utcanők barátja” (Jó lenne ezeknek végig hallgatni Rossini Rágalom áriáját: ”olyat robban, mint az ágyú, irgalmatlan végítélet”).-Jézus életében most van a végítélet: megfosztják „ruháitól”, vagyis mindenétől, ami rajta és benne van: az édesanyja által készített köntösétől, isten-emberi méltóságától. A keresztrefeszítés „ördögi szertartásához” hozzátartozik a mesztelenre vetkőztetés.

A családok keresztútját járjuk. Sehol sincs kitéve annyira az ember a megaláztatásnak, mint saját családja, vagy közössége körében: viták, veszekedések…bíróság.

Megfosztott, kifosztott Jézus irgalmaz a rágalmazóknak és a megrágalmazottaknak

2011. április 3.                                                Nagyböjt negyedik vasárnapja