Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.

  Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok, késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól.

  Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték De ő eltűnt előlük

  Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?”

  Még abban az órában útrakeltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.

EVANGÉLIUM Lk 24, 13-35

„Ábrándozás az élet megrontója”. Nemcsak költői megfogalmazás ez, hanem  megfigyelésen alapuló ténymegállapítás. Életünk tele van délibábos ábrándokkal mindenkivel és mindennel kapcsolatban. Ne csodálkozzunk, hogy előbb utóbb kiábrándulás lesz belőle. „Nem ezt vártam”, sem az egyháztól, sem Orbán Viktortól, sem a férjemtől, sem a feleségemtől, de még gyermekeinktől sem….

Emmausz is erről szól.. A két összeomlott, csalódott tanítvány is más megváltót várt Jézusban, mint amilyennek ténylegesen látták Nagypénteken. Ők „tettben és szóban hatalmas” megváltót álmodtak. Olyat, mint amilyen volt annak idején ugyancsak Emmauszban Makkabeus Júdás, aki legyőzte az ellenség vezérét, Epifánészt.

Azt hitték, hogy a virágvasárnapi bevonuláskor Jézus ehhez hasonló győzelmet fog aratni a rómaikon és legádázabb ellenfelein, a főpapi bankár-kereskedő maffián- Nem ez történt! A maffia és a római császár helytartója, Pilátus győzött. Saját elképzeléseink fogja vagyunk mi is. Ilyenkor borzalmas a zuhanás, iszonyatos a csalódás. Olyan, mint a mai magyar élet. Bárki jön felénk, bárki csatlakozik is hozzánk, i d e g e n n e k  érezzük. Ránézünk, de nem vesszük észre, hogy maga az Isten fia, Jézus Krisztus szól hozzánk.

Az Isten órája másként jár, mint a miénk. Jézus türelme végtelen. Mennyit bajlódik velünk. Az emmauszi út tarthat egy napig, hónapokig, évekig. A hályog a szemünkről olykor egy pillanat alatt lehullik, máskor a „műtétek” sorozatára van szükség.-

Egy bizonyos: bármikor történik is, leírhatatlan öröm és boldogság önti el szívünket, lelkünket, hiszen megtaláltuk az Istent! Allelúja

2011. május  8.                              Húsvét utáni harmadik vasárnap