Húsvét 5. vasárnapja

  Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

  „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”

  Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”

  Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!

  Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”

EVANGÉLIUM Jn 14, 1-12

Néha különösen tud viselkedni az Úr. Épp ellenkező módon, ahogy gondoljuk. Olykor kérlelhetetlen és ellentmondást nem tűr. Különösen akkor, amikor nem az Atya szándéka szerint gondolkodunk és cselekszünk. Akkor képes még az első „pápát”, a sziklát: Pétert is sátánnak nevezni.”Takarodj előlem, te sátán”

Máskor inkább szelíden kérlel. A hittel kapcsolatban mindig ilyen. Példa erre a mai evangélium. Többször is mondja: higgyetek nekem. Vagyis úgy viselkedik, ahogy mi szoktunk, amikor azt mondjuk a családban vagy ismerőseinknek: „hidd el, hogy igazat mondok”. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az erények közül egyedül a szeretetet teszi kötelezővé: ”Parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást”…. Sőt még ellenségeinket sem gyűlölhetjük.

Az Úr tudja, hogy nagy dolog a hit. Tudja, mit jelent az ember számára a lélek mélyén jelentkező isteni vonzásnak engedni. Feladni minden eddig épített gondolat- és eszmevárat, és egy teljesen új valóság légkörében gondolkodni és cselekedni. Jézus eszmerendszerét a különösen nehéz elfogadni, mert látszatra mindennek az ellenkezőjét állítja, amit az evilági ember lát, tapint és érez. Jézusnál az a „nagy”, amit a világ „kicsinek”, semminek szemétnek mond,-nála a rabszolga is lehet úr, sőt király. A császár pedig lehet legutolsó söpredék. Nála nemegyszer az utolsókból lesznek az elsők,- az utcanők és vámosok apostollá válhatnak, főpapok és írástudók pedig a próféták és a Messiás gyilkosaivá.

Krisztus valóban sarkaiból emeli ki a világot, amikor hitet kér tőlünk. A hit a reménnyel és a szeretettel együtt isteni erény: ajándék, kegyelem. Jézus mindent megtesz, hogy higgyünk neki. „Ha szavaimnak nem hisztek, legalább tetteimért higgyetek” Útnak nevezi és teszi magát, melyre, ha rálépünk és haladunk rajta, elvezet az Isten országába, az Atyához.

2011. május 22.                                       Húsvét utáni ötödik vasárnap