Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa   olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek   aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment.

  Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly   is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te   ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?”

  Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban   így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt   kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd   megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!”
  Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa   olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár   kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden   veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai   között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A   mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever   három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.”
  Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd   nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta   mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a   világ kezdetétől.
  Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig   odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a   konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az   ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket   elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

  Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ   végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában   mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe   vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap,   ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”

EVANGÉLIUM  Mt 13, 24-43

Mérhetetlenül türelmetlenné vált a mi világunk. Annyira felgyorsult körülöttünk és bennünk az élet tempója, hogy mindent azonnal el akarunk érni. Ezzel magunkat és családunkat, környezetünket, de még szerelmünket is tönkretesszük. Erre a lelki pestisre, szellemi, kegyelmi világunk rákfenéjére ad isteni gyógyszert a mi Urunk és szívünk orvosa a mai evangéliumban.

 Jézus példabeszédei azért nyújtanak gyógyírt, mert mindig az életből veszi hasonlatait. Ma is három olyan képet rajzol lelkünkbe, melyek a természet rendjében vaskövetkezetességgel igazolják, hogy türelem nélkül nem jönne létre semmi a világon. A Földön, az Univerzumban, a növény, az állat, az ember életében semmit sem lehet büntetlenül „gyorsítani”, „siettetni”. Ha mégis merészkedünk beleavatkozni az élet rendjébe, a természet törvényei azonnal visszavágnak. Erről szól a mai evangélium.

 Tudomásul kell vennünk, hogy akármilyen jószándékkal teszünk is bármit, „tiszta búza-vetésünket” a gonosz mindig teleszórja konkollyal. És ahogy értelmetlen azon keseregni, hogy miért nincsen rózsa tövis nélkül, ugyanúgy felesleges kétségbeesnünk a sok gonoszság láttán. Nekünk elég tudnunk, hogy eljön a nagy, végső szelektálás, amikor fény derül mindenre. Csak legyünk türelmesek!

Egyetlen egy magot,(még a mustármagot sem), egyetlen embriót, szellemi tevékenységet vagy erényt sem lehet és büntetlenül nem is szabad arra kényszeríteni, hogy átugorjon lépcsőfokokat. Mindennek megvan a maga ideje és belső törvényszerűsége. Minden kibontakozik. Csak legyünk türelmesek!

 A csipetnyi kovászhoz képest óriási massza az a három véka liszt. De háziasszonyaink tudják, hogy az élesztő elkezdi tevékenységét, és megdagasztja az apró, láthatatlan liszt-szemcsékből álló tésztát. „Lesz még lágykenyér”. Csak legyünk türelmesek!