Évközi 17.  vasárnap

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.

A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.

Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”

EVANGÉLIUM Mt 13,44-52

A „kincsnek”, mint fogalomnak igen gazdag jelentése van. Kincsnek nevezzük az aranyat, a drágagyöngyöt, vagy valamilyen sokat érő vagyont, vagy egy világmárkás lovat, a Kicsemet. De drága kincsnek hívjuk erkölcsi értékeinket is. Kincsnek nevezzük azt, akit nagyon szeretünk: hányszor mondta Édesanyánk:”Kincsem”! Hányszor mondják egymásnak a szerelemesek:”Drága kincsem”

És most megszólal Jézus, és a tízezres tömegnek megmagyarázza, hogy mindezek fölött van még egy, ami az összes elképzelt és felsorolt kincseket is felülmúlja, ez pedig a Mennyek országa, melynek ura és atyja örök boldogságot nyújt azoknak, akik egyszülött Fiát, Jézust követik.

Ezt két példabeszédben mondta el. Az egyikben egy földjét szántó ember bukkan rá véletlenül egy olyan drága kincsre, melyet, ha megszerez magának, dúsgazdag válhat belőle. A másikban egy hivatásos kincskereső, tehát - mai szóval - egy ékszerész határozza el, hogy  drága kincs után kutat, és azt meg is találja.

A két példabeszédben van egy közös gondolat: mind a ketten azonnal lemondanak mindenükről, és azonnal eladják, amijük csak van, mert felmérik, hogy a kincs megszerzése után egész életük, sorsuk minden elképzelésüket felülmúlóan megváltozik. És a világ legboldogabb emberei lesznek.

Képzelhető, hogy a templom egereinél is szegényebb hallgatói hogyan fogadták Jézus beszédét. Mindegyikük ott a helyszínem, a zöld fűvön ülve elhatározta, hogy megszerzi ezt a kincset, a Mennyországot.

Vajon én miről mondok le és mimet adom el a z o n n a l?

2011. július 24.                              Évközi tizenhetedik vasárnap