AZ ÚR JÉZUS „KUTYÁI”.

Évközi 20. vasárnap

  Asszony, nagy a te hited!

  Abban az időben:

  Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: ,,Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: ,,Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: ,,Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: ,,Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: ,,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: ,,Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: ,,Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában. Gyakran szoktam mondani, hogy az  Istennek szíve van. A mai evangélium ebben a hitemben erősít meg.

EVANGÉLIUM Mt 15, 21-28

Az Ószövetség azt akarja üzenni a világnak, hogy Izrael népe volt hivatva Isten akaratát megvalósítani. Ezt Jézus is elfogadta, és épp a mai evangéliumban jelenti ki, hogy őt csak Izrael népéhez küldötte a Mennyei Atya. Az Újszövetség pedig arról szól, hogy az Isten irgalma a megváltás kegyelmében a Föld minden lakóját részesíti. Ennek ismerete szükséges ahhoz, hogy a pogány asszonyról szóló mai evangéliumot megértsük.

Pogányok lakta területen játszódik le a megrendítő találkozás. Jézus gyógyító erejének híre bejárta a szomszédos országokat is. Egy Szidón környéki pogány asszonynak leányát a legsúlyosabb betegségek egyike gyötri: a gonosz szellem tartja fogva. Hiába vitte orvosokhoz, kuruzslókhoz, nem tudott eddig senki segíteni rajta. Így jutott el Jézushoz, Dávid fiához, és eleinte csendben, majd kétségbeesésében egyre hangosabban, kiáltozva könyörgött, hogy Jézus  gyógyítsa meg halálosan beteg lányát.

Az Úr próbára teszi az asszony hitét és alázatát. Hajthatatlannak tűnik, sőt igen kemény jelzővel illeti a pogányokat: kutyának nevezi őket. És ekkor következik az evangéliumnak egyik legszebb jelenete.  Egy édesanya –legyen az pogány, vagy hívő- mindenre képes, ha gyermeke életéről van szó. …Ez az asszony is vállalja a „kutya-sorsot, és azt válaszolja Jézusnak:”Igazad van, Uram, de a kutyák boldogok, ha gazdájuk leszórja nekik az asztalról a morzsákat”. Mekkora alázat és milyen óriási bizalom! Ennek láttán Jézus irgalmas szíve „megadta magát és meggyógyította leányát.

Vajon én vállalom a „kutya-sorsot”?

2011. augusztus  14.                                                        Évközi  huszadik vasárnap