Évközi 22. vasárnap

    Abban az időben:

    Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: ,,Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: ,,Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”

    Azután így szólt tanítványaihoz: ,,Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért?

    Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”

EVANGÉLIUM Mt 16, 21-27

Ritkán szokott ekkora indulattal kikelni magából a mi Urunk, Jézus, mint ahogy azt a mai evangéliumban olvashattuk. A jó Simon Pétert, az apostoli csoport vezetőjét elkergette maga mellől, és sátánnak nevezte. És mindezt azért tette, mert Péter az ő nagyon szeretett mesterét le szerette volna beszélni többször emlegetett kereszthaláláról. Haragjának okát azonnal megmagyarázta:Nem az Isten gondolatai szerint itélsz és beszélsz.

Az Isten gondolataiban ugyanis bent van a szenvedés és a kereszt. A mi emberi agyunkba azonban nem fér bele egyik sem. Tudjuk jól, hogy egyikünk se szeret gyötrődni, szenvedni sem testi, sem lelki síkon. Jézus az egyetlen, aki ezt a nagy dilemmát fel tudja oldani, azzal, hogy mint megváltó, saját szenvedését a keresztre szegezte. Ezzel megmutatta, hogy követőinek is ezt kell tenniük. Szenvedni ugyanis mindenki képes, de keresztet hordozni csak keresztény tud. Más a szenvedés és más a kereszt.

Ezért lett a kereszt megváltásunk jelképe, és ezért ragadunk meg minden alkalmat és minden szituációt, hogy a kereszt jelét használjuk: imáinkat, szentmiséinket, a szentségeket, az esküvőt, a keresztelést, a temetést el sem képzelhetjük a kereszt jele nélkül.

A Sátán irtózik a kereszttől, mert tudja, hogy abban „Isten energiája” működik. (Szent Pál szavai). A keresztelés exorcizmussal kezdődik: a kereszt jelére a Sátánnak el kell hagynia a keresztelendő lelkét, mert azt a Szentlélek birtokba akarja venni. Ahol a kereszt megjelenik, ott a Sátán rosszul érzi magát. Ezért ólálkodik körülöttünk, amikor valami miatt nagyon szenvedünk. Fél attól, hogy Isten segítségével keresztté formáljuk gyötrelmeinket….Ez a magyarázata annak, hogy Jézus miért kiáltott Péterre:”takarodj előlem Sátán”

2011. augusztus 28.                             Évközi huszonkettedik vasárnap