Évközi 25. vasárnap

    Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: ,,Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.'' Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: ,,Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?'' Azok ezt válaszolták: ,,Mert senki sem fogadott fel minket.'' Erre azt mondta nekik: ,,Menjetek ti is a szőlőmbe!''

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: ,,Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!'' Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egyegy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ,,Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!'' ő azonban ezt felelte az egyiküknek: ,,Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?''

EVANGÉLIUM Mt 20, 1-16a

Sokszor nem értjük Jézus logikáját. Hányszor megtörtént, hogy tanítványai sem értették meg. És ezt Jézus is észrevette. „Meddig kell még elviseljelek benneteket?”

A mai evangéliumban is találunk egy látszatra meghökkentő esetet: ugyanannyi bért kap az a napszámos, aki reggeltől estig becsületesen helyt áll a szőllőben, mint az, aki csak egy órát dolgozik. Nem is marad el a hangos kritika. Valahogy a mi igazságérzetünket is irritálja. A dolgok mélyén az van, hogy keveseljük azt, amit kapunk. Ha egy óráért is ilyen könnyen lehet pénzt kapni, miért nem bőkezűbb velem az Isten?

Ezzel a példabeszéddel épp azt akarja megértetni velünk az Úr Jézus, hogy ne bíráljuk felül az Isten terveit, tetteit. Térjünk már egyszer észre, és vegyük tudomásul, hogy a teremtmény, még ha embernek vagy angyalnak nevezik is, nem egyenrangú a Teremtővel. Ezért imádkozzuk vasárnaponként a Glóriában:”egyedül Te vagy az úr, Te vagy az egyetlen fölség”. Mi nem vagyunk az Isten ügyvédje, vagy tanácsadója.

Ez a beszéd az öntelt, magukat igen jónak tartó hívőknek szól. Ők azok a „jó fiúk”, akik nem tudják elviselni, hogy tékozló testvérüket mámoros szeretettel öleli magához az édesapa. És ők azok a farizeusok, akik megbotránkoznak, hogy egy megtért utcanő csókolja meg Jézus lábát. Ők azok a „tiszták”, akik lenézik a mellét verő vámost, mert különbnek érzik magukat vélt tisztaságuk miatt.

Az evangélium nem egyszer mondja, hogy Isten mérlegén más súlyokkal mérnek, mint a kereskedelmi bankok.

2011. szeptember 18.                                  Huszonötödik vasárnap