Évközi 28. vasárnap

Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ,,Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ,,Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: ,,A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.'' A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ,,Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?'' Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ,,Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.''

Mt 22,1-14

Ady megrendítő verse jut eszembe, amikor a mai vasárnap példabeszédét olvasom. A király - valójában Jézus Krisztus - azt kérdi a fia esküvőjén megjelentek egyikétől: hogy merészelsz ilyen ruhában megjelenni e fényes lakomán? Az elherdált életű Ady végig zokogja versét, mert elvesztette legnagyobb kincsét, a tisztaságot.

Amikor megkereszteltek minket megkaptuk útravalóul a hófehér kis inget ezzel a figyelmeztetéssel: ”Krisztust öltötted magadra”:

Jézus ezt kéri számon az életére törő farizeusoktól, mindannyiunktól  Mivé lettünk? Mi lett a patyolat tiszta ingből: a kegyelemből

Magyar keresztényként jó arra gondolni, hogy tegnap volt Magyarok Nagyasszonya. Mondhatnám úgy is: a kereszteléskor kapott kis ingből palást lett, a Szűz Anya palástja. Az ő oltalma alatt mi magyar hívek mindig meg tudtuk védeni Fiának, Jézus Krisztusnak evangéliumi tisztaságát Jól tudta Szent István király, hogy milyen keservesen nehéz lesz az életünk. Ezért énekeljük minden szentmisénk után a Boldogasszony anyánkat. Ezt érezték meg őseink és azok a falusiak, a szántó vetők, akik a déli, esti harangszókor még kint a szántóföldön is levették kalapjukat, hogy imádkozzanak hozzá.

Ezekben a mostani időkben különösen is kell oltalmát kérni, hiszen 1945 óta egyre nagyobb részeket szakítottak le rólunk ebből a palástból. Mindenünket, belső tartásunkat, hitünket, magyarságunkat lerántották rólunk, és sárba tiporták. Újból meg kell tanulnunk énekelni úgy, ahogy Mindszenty bíboros énekeltette népünket: ”Vigyázz reánk, Édesanyánk, magyaroknak királyné asszonya”

2011. október 9.                             Évközi huszonnyolcadik vasárnap