Évközi 29. vasárnap

    Abban az időben:

    A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártrakat a következő kérdéssel: ,,Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?'' De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk: ,,Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!'' Aztán megkérdezte tőlük: ,,Kinek a képe és a felirata ez?'' Azok azt felelték: ,,A császáré.'' Erre ő így szólt hozzájuk: ,,Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!'' Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

EVANGÉLIUM Mt 22, 15-21

Mécs László az erdő szélén két ragyogón tiszta tehenet látott legelni. Megkérdezte öreg gazdájukat, János bácsit: ”Miért ilyen szépek ezek a jószágok?” Röviden csak ennyit válaszolt: ”Hát a miénk”. Ebből született meg legszebb verseinek egyike: Megszépül minden, ha valakié.

A vasárnapi evangélium az adópénzről szól. Egy hithű zsidó fizethet-e adót a pogány császárnak, kérdezték Jézust a farizeusok. „Kinek a képe van a pénzeteken?”. Zseniális volt a válasz, mert ebben benne volt a vád is: ha a császár képe van a dénáron, akkor az azt jelenti, hogy elfogadtátok a rómaiak megszállását. Tehát jogos nekik adót fizetni.

De ez a jelképes beszéd átvihető a legfontosabb kérdésre: kié vagyok én? Azé, akinek képét, címerét viselem. Ismerjük a katekézis legalapvetőbb kérdését: Az Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve. Nemcsak a pénz esetében , de minden mással is úgy vagyunk, hogy akinek képét, pecsétjét viseljük, ahhoz tartozunk. A kereszteléskor mindannyiunk homlokára rajzolták, „vésték” a kereszt jelét. Ezzel egy életre Krisztusnak lettünk eljegyezve, az ő táborához tartozunk. Krisztusé vagyunk!

Reményik Sándor ezt így fejezi ki: ”Egy istenarc van eltemetve bennem….”  Ennek az istenarcnak felszínre hozása,”kibányászása” életünk legszebb feladata és kötelessége. Akkora feladat és oly nehéz, hogy egyedül nem győzzük. Szülők, nagyszülők, papok, lelkivezetők, pedagógusok, házastársak segítsége nélkül nem is tudjuk megtenni.

.„Egy-egy  kapavágást ti is tegyetek” mondjuk a költővel.

Kié vagyok? Tiéd, Uram!

2011. október 16.                                          Évközi huszonkilencedik vasárnap