Évközi 30. vasárnap

Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: ",Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?'' Ő azt felelte neki: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből". Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: ",Szeresd felebarátodat, mint saját magadat'". Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.

Mt 22,34-40

 „Az én szívem kis óra, szeretet a rugója…” így köszöntenek minket a kicsik. Vagy amikor éneklik „Jézuskám, Jézuskám, figyelj most reám”, akkor szívükhöz nyúlnak, és  egy gesztussal mintha szívüket odaadnák  Jézusnak…

Ez jut eszembe, amikor a vasárnapi evangéliumot olvasom.: szeretni kell Istent és a felebarátot. Nem elég tudni, elfogadni, imádni, de szeretni is kell  az Istent.. És nem is akár hogyan.

De lehet-e szeretni  azt, aki  távol van, akit nem  látunk? Ha csak egy kicsit is belegondolunk a kérdés lényegébe, kiderül, hogy senki sincs olyan közel hozzánk, mint az Isten. Linének elegendő volt, ha ránézett egy fűsz áűlra vagy egy útszéli vadvirágra, már meleg lett tőle a szíve.  Lisieuxi Kis Teréz pedig a csirkéit szárnyai alá hivogató kotlóstyúkban fedezte fel az isteni szeretetet… Akárhova nézünk, mindenben a szerető Isten kezenyomát látjuk.

Az elmúlt századokban a Cogito ergo sum, volt a jelszó..Minél jobban érvényesül a ració, a tudás, annál biztosabb, hogy enyém az élet. – Az Úr Jézus az értelmet is nélkülözhetetlennek tartja, de a szívet még jobban. Oly annyira, hogy a Kisherceggel azt mondatja, hogy csak szívével lát, tud és értékel igazán az ember. Amo et amor, ergo sum. Vagyis az élet értelme a szeretet. „Szeretném, ha szeretnének és lennék valakié” (Ady).

Azt pedig, hogy mennyire kell, kellene szeretni felebarátunkat, mégha az épp most ellenségünk, arra engem Tabódy István plébános barátom tanított. Minél jobban verte a szadista  börtönőr, annál erősebb hangon mondta: ”Őrmester úr, én szeretem”. Végül az őr  odaadta még a reggelijét is. – Mi Jézussal legalább annyit mondjunk: ”Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik”.

2011. október 23.                                  Évközi harmincadik vasárnap