Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: ,,Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg -- de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

Mt 23,1-12

A mai evangélium egy mondatára építem fel vasárnapi gondolataimat. Az Úr Jézus kemény hangon beszél a nép vallásosságát irányító írástudók és farizeusok képmutatásáról: „Tegyétek meg mindazt, amit mondanak, de tetteikben ne kövessétek őket”. Ezzel Jézus azt akarta mondani, hogy az isteni törvényeket akkor is meg kell tartani, ha a papok, igehirdetők  rabbik élete nem tükrözi a tanítást. Nem a papok miatt vagyok hívő, hanem Jézus Krisztus miatt; Ő a garancia. Természetesen a papok szerepe és közvetítése is rendkívül fontos, mert megkönnyítheti vagy megnehezíti az Istennel való találkozást.

Épp ezekben a napokban látjuk mindennek igazolását. Milliós tömeg indul útnak a temetők felé. Az éjszaka is pislákoló gyertyák fénye lenyűgöző látvány. És vajon ki tanított meg minket erre? Jézus Krisztus, akinek köszönhetjük az örökéletbe vetett hitünket. És ennek hirdetését apostolaira, tanítványaira, ránk papokra bízta. A Credo-ban minden vasárnap elmondjuk ezt a hitigazságot. Minden gyertya ennek az evangéliumi örömhírnek jelképe. Ahányszor meggyújtunk egy mécsest szeretteink sírján, annyiszor válunk az örökéletbe vetett hit tanúságtevőivé Elgondolkoztató, hogy a novemberi temetőjárás, gyertyagyújtás csak keresztények lakta világrészekben vált ismertté és gyakorlattá. „Ti vagytok a világ világossága”. Fényt adó, gyertyát, mécsest gyújtogató vallásnak vagyunk apostolai, akik közben ezt imádkozzák a sírok felett: „az örök világosság fényeskedjék nekik.

2011. október 30.                                               Évközi harmincegyedik vasárnap