Évközi 32. vasárnap

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: „Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!” Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.” Az okosak ezt válaszolták: „Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.” Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: „Uram, uram! Nyiss ki nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.  Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Mt 25, 1-13

Mindennek megvan a maga oka. Az okság elve a legalapvetőbb és legkézelfoghatóbb alaptörvény. A semmiből nem lesz semmi. És ha valami van, akkor annak megvan a létoka. Vagyis a tűzhöz tüzelő kell, - a mécses lángjához olaj kell. Ezek korrelatív fogalmak: egyik nem létezik a másik nélkül. Hiába van mécsesem, ha nincs olajom.

A vasárnapi evangélium éppen erről szól. Sőt még ennél is tovább megy! Gondoskodnunk kell az olaj tárolásáról is. Mert minél nagyobb a láng, annál gyorsabban fogy az olaj. És egyszer csak elalszik a mécses.

Sokszor kerülünk ilyen helyzetbe, és nem értjük, hogy mi történt velünk? Hogy lehettünk ennyire silányak? A magyarázatot az Úr Jézus adja meg a mai evangéliumban. Mai példával élve: nem „tankoltunk” időben. Ami a járműveknél a benzinóra mutatója, az nálunk a lelkiismeretünk szava. Ha megvizsgálom az „órámat”, azonnal látni fogom, hogy üzemanyag nélkül, rövid időn belül le fog állni a gépem.

Lelkünknek is van immunrendszere. Bámulatos érzékenységgel jelez mindent: nemcsak bűneinkre figyelmeztet, de erényeinkre is. Pontosan reagál minden külső és belső hatásra. Édesanyánk, az Egyház segít abban, hogy jó legyen a lelki közérzetünk, és jelzést ad, mire van szüksége immunrendszerünknek: lelkiéletünknek. A szentségeken keresztül adja, ontja a kegyelmeket. Napi készenlétünkhöz, feladataink evangéliumi teljesítéséhez különösen a szentgyónásban kapott „gyógykezelést” és az Eucharisztiából áradó, minden elképzelést felülmúló szeretet-energiát adja. Nincs az az édesanya, aki így táplálná legnagyobb kincsét, saját gyermekét, kisbabáját.

2011. november 6.                                   Évközi harminckettedik vasárnap