Évközi 33. vasárnap

Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.'' Az ura azt mondta neki:  ,,Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. '' Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta. '' Az ura azt mondta neki: ,,Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. '' Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ,,Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied! '' Az ura azt válaszolta neki: ,,Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!

Mt 25,14-30

Közeledünk a liturgikus esztendő végéhez.  Néhány hét, és itt az advent. Az évvégi liturgia feltünő sokat foglalkozik az elmaradhatatlan számadással. Nem lehet felelőtlenül élni. Mindenki kap valami belső értéket, amit ki kell bontakoztatnunk magunkból. Kagylóhoz hasonlítunk, mely drágagyöngyöt rejt magában….”Annyiszor kézbe vettél, Istenem, Már el sem hiszem, hogy messze dobsz. Mint ritka követ hasogatsz, formálsz, hogy gyűrű legyek a kisujjadon.”

Az evangéliumi részletben Jézus példabeszéd formájában mondja el a fent említett nagy igazságot. Életünk kezdetén a Mennyei Atya gondviselő jósága kinek-kinek rátermettsége szerint öt, kettő, egy talentumot ad Vagyis mindenkit másként indít útnak. Azt is tudomásunkra hozza, hogy elvárja, kamatoztassuk talentumainkat –úgy mond- a pénzváltóknál.

A csattanó csak most következik. T.i. amikor jön a „kontroll”, az elszámoltatás, kiderül, hogy akik sok munkával, ügyességgel, befektetéssel az alaptőkét növelték, dicséretet kapnak , és jutalmul  a szerzett pénzt nem kell visszaadniuk. De attól mindent elvesznek azt az egy talentumot is, amit útnak induláskor kapott. Mi következik mindebből? Az hogy kezünkbe van letéve üdvösségünk. Amit nem tudunk megtenni, azt megbocsátja az Isten; de amit nem akarunk megtenni, arra nincs bocsánat.

És mindezt átvihetjük a hitterjesztésre, a magyar egyház sorsáért való felelősségünkre is. Prohászka püspök szerint kétféle keresztény van. Az egyik passziv, aki csak a maga lelkével törődik. A másik aktiv, a praktizáló keresztény, aki Isten munkatársaként talentumait arra használja fel, hogy másokat is Krisztushoz vezessen. Őket nevezzük apostoloknak….Engem hova sorol az Isten?

2011. november 13.                                                   Évközi harmincharmadik vasárnap